Időzzünk el egy kicsit még a spanyol konyha tájékán: talán az egyik legismertebb tapas a Gambas al ajillo. Szinte percek alatt elkészül, nem kell vele sokat bíbelődni. Ha nyáron vendégeket várunk érdemes közvetlenül a tálalás előtt elkészíteni, mert már a fokhagyma illata rabul ejti Őket.
Hozzávalók:
25 db garnéla (1/2 kg)
4 nagy gerezd fokhagyma
1 teáskanál édes paprika
1 teáskanál pirospaprika-pehely
kevés sherry
1 / 4 csésze extraszűz olívaolaj
3 teáskanál apróra vágott friss petrezselyem
1 db citrom leve
1 baguette
Elkészítés:
Mielőtt belekezdenénk a főzőcskézésbe, készítsük elő a garnélát: a gyengébb idegzetűek most ne olvassák el ezt a bekezdést. Egy gyors mozdulattal csavarjuk le a rákok fejét, majd a hasa felől a hüvelyujjunk segítségével bontsuk fel a páncélt, majd a farokrész felől egy könnyed mozdulattal fordítsuk le a húst. Az esztétikus tálalás kedvéért a péncél utolsó darabját (szegmentjét) meghagyhatjuk. Érdemes a beleket is eltávolítani. Legtöbb esetben a fej lecsavarása után egy mozdulattal ki lehet húzni egyben az egészet.
Egy nagyobb serpenyőben közepes lángon melegítsük fel az olajat. Míg az olaj melegszik, a fokhagymákat aprítsuk apró szeletekre, majd tegyük bele a serpenyőbe a paprikapehellyel együtt. Vigyázzunk meg nem égjen a fokhagyma! Mikor kellemes barnás színt kap, vegyük fel a lángot a legmagasabb fokozatra és a már illatozó, enyhén barnás színt nyert fokhagymánkhoz adjuk hozzá a citromunk levét, a cherryt a paprikát és természetesen a rákokat. Folyamatosan kevergessük. Körülbelül 3 perc múlva, mikor a pompás rákok rózsaszínben kezdenek tündökölni, vegyük le a lángról. Készen is vagyunk.
Tálaláskor egy kevés sóval és borssal ízesíthetjük és szürjuk meg a petrezselyemmel. Frissen szeletelt baguette-tel kínálhatjuk.
4 megjegyzés:
Ezt én is nagyon szeretem. Lehet, hogy a hétvégére el is készítem :)
Lehet, hogy valamit én nem értek (sőt biztos), de a fenti képen fent van a feje a ráknak, páncélostul stb. A leírásban az van, hogy le kell szedni. Le kell szedni vagy együtt lehet sütni? Anett
Néha leszedem... a fotó kedvéért rajta maradt: jobban mutat:)
A fotó kedvéért én is rajta szoktam hagyni a fejét, de az is előfordul, hogy megtisztítom... kedvfüggő, bár én jó mókának tartom, amikor az asztalnál kell pucolni a rákot.
Nagyon szép ez a blog, tetszik!
Megjegyzés küldése