Sáfrányos-joghurtos sültpaprika krémleves

|


A jóféle sáfrány bibéje vörösesbarna, aromás illatú, kesernyés fűszer, az ételt aranysárga színre festi.
Régi fűszernövény, már az egyiptomiak is használták, levesek, mártások színezésére, ízesítésére. A monda szerint, amikor Zeusz Hérával tartotta menyegzőjét, sáfrány nőtt az ágyuk körül és még a főisten is megittasult az illattól. A sáfrány ma is sok helyen örvend az afrodiziákum hírnevének.

A régi rómaiak mondása: „dormivit in saccocroci” (sáfrányágyon aludt), annyit jelent, hogy valakin vidám önfeledtség lesz úrrá.

Nagyobb dózis bódulatot okoz, 20 gramm már halálos adag. 1446-ban Augsburgban egy férfit máglyán égettek el, egy asszonyt pedig elevenen ástak el sáfrányhamisítás miatt. Kleopátra sáfrányos fürdőt vett szerelmeskedés előtt, mert afrodiziákumnak vélte, a Római Birodalom császárai sáfrányszirmokkal tömették ki a párnákat, amelyekre orgiáik alatt könyököltek. Valaha a magyarok is nagy sáfránytermesztők és fogyasztók voltak.
A virág bibéjének gyűjtése nagyon fáradságos munka, termesztése sem egyszerű, ezért rendkívül drága.

A paprika a sáfránnyal ellentétben könnyen és lényegesen olcsóbban beszerezhető zöldség, olvastam róla egy érdekességet:
Az anekdota szerint az egyszerű emberek azt tapasztalták, hogy a papok, akik akkoriban tanítók és orvosok is voltak, elkezdték terjeszteni, meghonosítani a kertjeikben a paprika növényt. Hasznosságát, jó ízét bizonyítandó megpróbálták megenni is. Mivel azonban a paprika igencsak erős volt, és aki azt elfogyasztotta, annak bizony elkezdett folyni a könnye, mint aki sír-rí bánatában. Így alakulhatott ki a "pap-ríkató" szóból a paprika. Persze ebben a történetben annyi igazság mindenesetre van, hogy a szegedi ferences kolostor kertje az, ahonnan elterjedt egész Magyarországon ez a nemes növény.
A humoros elnevezés magyarázattal ellentétben a paprika neve azonban a 18. században bukkant fel először írásos emlékeinkben.
A trópusi országokban inkább a kicsi, csípős terméseket (csilipaprika) használják ételfűszerként, frissen vagy szárítva, egészben vagy megőrölve. A mérsékelt övben főként a nagy termésű, édes fajtákat forgalmazzák, és ezeket nyersen, zöldségként párolva, levesbe főzve és salátának fogyasztják, illetve szárítva édes paprika fűszerporrá őrlik.



A nagy nyári melegre tekintettel egy hideg krémlevest készítünk sült paprikából.





Hozzávalók:

6 db piros kaliforniai paprika
5 dl natúr joghurt
1 g valódi sáfrány
1 dl extra szűz olívaolaj
1 dl húsleves alaplé (vagy forró víz)

bors


A paprikákat tűzhelyen vagy forró sütőben addig sütjük, amíg a héja fekete nem lesz, közben néhányszor megfordítjuk. A sütőből kivéve legalább 15 percre zacskóba tesszük pihenni, így a héját majd könnyen lehúzhatjuk.
A paprikákat meghámozzuk, hosszában felszeleteljük, a magokat és az ereket eltávolítjuk.
A paprika darabokat az olívaolajjal, sóval, borssal együtt krémesre turmixoljuk. Közben a sáfrányt 5 percre beáztatjuk a forró alaplébe.
A paprikakrémet tálba tesszük, hozzáöntjük a sáfrányos levet, belekeverjük a natúr joghurtot, alaposan összekeverjük és szükség szerint sózzuk, borsozzuk. Jól behűtve tálaljuk.

0 megjegyzés:

Kapcsolódó bejegyzések