Spenóttal és kéksajttal töltött cannelloni ricotta kéregben

|
Tegnap délután Virág jóvoltánból egy szép nagy Dobogó Blue sajt büszke tulajdonosa lettem. Gondosan becsomagolta nekem – nyilvánvaló, hogy miért: amilyen finom az illata... hogy is mondjam? Hmm, na de egy sajtot ne csak az illata alapján itéljünk meg. Elvégre ez a Sajt (igen, csupa NAGYBETŰVEL írva) mennyei módon kényezteti az ízlelőbimbóinkat. Nosza felugrottam vele a gyerekekhez, ahol kisebbik fiam egyből lecsapott rá. Bármennyire is kiváncsi volt, az első falatot nagyon óvatosan vette a szájába. Egy pillanatra elcsodálkozott, majd valami földöntúli vigyor ömlött szét az arcán: kért még. Sőt annyira meggyőző volt ez az első randi számára (hiába a kémia...), hogy még alkotott is valamit.

Ma reggel rajtam volt a sor. Egy egyszerű, de annál finomabb étel elkészítésébe kezdtem bele: Cannelloni. Méghozzá spenóttal és kéksajttal töltött.

Ha igazán finomat szeretnénk, frissen készítsük el a lasagne tésztákat.

Én egy klasszikus, spenótos-kéksajtos cannelonit készítettem, aminek az a különlegessége, hogy friss lasagne tésztából készül, tehát gyúrt és lapokra nyújtott tésztát töltünk meg és tekerünk fel. Nagyon egyszerűen és gyorsan elkészíthető!

Egy kicsit még a lasagne eredetéről: egyik legismertebb olasz tészta étel, de a közelmúltban megjelent egy tanulmány, melyben brit kutatók azzal az elmélettel álltak elő, hogy a lasagne valójában II. Richard korából származik. 1390 jelent meg egy szakácskönyv Forme of Cury címen. A könyvben szerepel egy loseyns nevű étel leírása is. Főtt tésztalapokból készült, sajtmártással sütötték át, a tésztarétegek közé vagdalt főtt halat tettek in fyssh day. Édesítették és sózták, sáfránnyal ízesítették. Természetesen az olaszok nem hagyták szó nélkül a tanulmányt: londoni olasz nagykövetség tiltakozó jegyzéket adott ki, mondván, hogy Emilia Romagnában már 1316-ban bizonyíthatóan élt egy bizonyos Maria Borgogno, aki hivatásos lasagne-készítő volt.

Hozzávalók:

Lasagne tésztához:

50 dkg liszt
5 tojás

Cannelloni:

6 lap friss lasagne tészta
30 dkg spenót
10 dkg kéksajt
10 dkg fenyőmag
10 dkg erdei gomba
3 gerezd fokhagyma
1 csipet cayenne bors
½ dl extraszűz olívaolaj
3 tojássárgája
7 dkg liszt
3 dl tej
5 dkg vaj
ricotta

Elkészítés:

Mivel frissen készült lasagne tésztába szeretnénk majd tölteni a hozzávalókat, elsőként készítsük el a tésztánkat.

Gyurjúk össze a lisztet a tojásokkal egészen addig, míg a szép fényes és rugalmas lesz. Most jön a nyújtás: ha géppel csináljuk, akkor a második legvékonyabb fokozatra nyújtsuk (gyakorlottabbak sodrófával is nyújthatják; sokkal macerásabb, de a tészta sokkal rugalmasabb állagú lesz).

Vágjuk téglalapokra (10 x 10 cm), majd terítsük szét, hogy egy kissé megszikkadjon.

Készítsük el a besamel mártást: egy kisebb edényben olvasszuk fel a vajat, majd szórjuk meg a liszttel. Ízesítsük meg cayanne borssal és sóval. Majd öntsük fel forró tejjel. Érdemes jó sűrűre főzni. Ha ezzel végeztünk rakjuk félre hűlni.

Forró vizet a spenótra! Forrázzuk le a spenótot, majd egy szűrőkanál segítségével rakjuk át egy hideg vízzel teli edénybe (ha Fava babos cikkben ismertetett módszer alkalmazzuk, hamarabb lehűl). A kellőképpen lehűtött spenótot vegyük ki a fűrdőből és csepegtessük le – még egy kinyomkodásra való felszólítást is megkockáztatnék.

Most jön a kedvenc részem, mármint ami a konyhám illatokkal történő elárasztását illeti: Egy serpenyőben egy kevés extraszűz olívaolajon a megtört fokhagymákat piritsuk meg, majd adjuk hozzá az összemorzsolt kéksajtot, gombát, fenyőmagot. Sóval és borssal ízesítsük meg. Adjunk hozzá egy kevéset a besamel mártásunkból. Mennyi az a kevés? 3 evőkanál. Pár percig főzzük össze.

Egy nagyobb edényben forraljunk fel vizet (ne felejtsük el megsózni). A forrásban lévő vízbe tegyük bele a tésztalapokat. Nem kell megfőzni. Csak előfőzzük. Elég neki 2-3 perc. Szűrjük le, öntsük nyakon hideg vízzel, majd csöpögtessük le. Az előfőzött lapokat a felhasználásig tegyük egy konyharuhára.

Most jöhet a művészet: terítsük ki a tésztalapokat, majd töltsük meg. Nem is olyan nehéz. Egyenletesen kis kupacokat készítünk a gombás-spenótos-kéksajtos töltelékünkkel. Tekerjük fel őket.

Vegyünk elő egy tepsit. Vajazzuk ki, majd a kis tésztatekercseinket fektessük el benne. A maradék besamelhez adjunk hozzá összemorzsolt ricottát, kis tejet és a tojássárgáinkat. Keverjük el amennyire csak tudjuk. Egyenletesen locsoljuk meg a tésztáink tetejét.

Nincs is más dolgunk mint egy 180 fokra előmelegített sütőben negyed órát még sütni.

Tálalhatunk is.

Mango sorbet – kicsit másképp

|
Készítsünk sorbet-et. Méghozzá mangóból, de kicsit ötvözzük a gyümölcs ízét a chilivel és egy varázslatos gyümülcspárlattal. Az eredmény nálunk nem maradt el: csupa vidám és mosolygós arc. No de mi is az a sorbet?

A sorbet általában gyümölcsökkel ízesített fagyasztott cukros víz. Eredetét tekintve eltérőek a vélemények: egyes források az ókori Rómáig vezetik vissza az eredetét, míg más források az arab charbet-re utalnak. Ha etilológiai kalandozásba kezdünk - ígérem nem lesz hosszú – a szó (eredetét tekintve) a török serbat vagy a perzsa sharbat szóra utal, jelentése pedig gyümölcs ital.

Gyakran desszertként aposztrofáljuk, de eredeti funkciója szerint két fogás közt szolgálták fel, hogy „semlegesítse” az ízeket a szánkban, ezzel is felkészítve a következő fogásra. Most mi ezt a semlegesítő hatást felerősítjük egy kis gyümöcspárlattal. Hát lássuk:

Hozzávalók:

200g kristálycukor
1 piros chili
2 db mangó
4 db lime leve
3 evőkanál Agárdi Gránátalma párlat
csipet só
csipetnél is kevesebb Nigella mag

Elkészítés:

Kezdjük a chilivel: magozzuk ki, majd egészen apróra vágjuk fel. Egy serpenyőbe tegyük bele az imént felaprított chilit, majd rá a cukrot végül öntsük fel 2.5 dl vizzel. Nagyon kis lángon, gyakori kevergetés mellett kezdjük el melegíteni. A végső célunk az, hogy a cukor teljesen feloldodjon. A hozzávalóként emlegetett gránátalma párlatunkat is kortyolgathajuk, de csak módjával! Két okból kifolyólag: nem marad a sorbetünkbe, másrész mi is sokkal oldottabb hangulatban leszünk. Bár ez kevébé fog zavarólag hatni...

Hol is tartottunk? Ja igen: lassan melegítjük a készülő finomságunkat.Mikor elkezd forrni, közel vagyunk már: még 1 percig forraljuk, majd zárjuk el a lángot.

Ismét színre lép a a sokat emlegetett és használt mozsarunk: törjük össze alaposan („porítsuk”) a Nigella magokat. Nem kell sok, csak éppen néhány szem.

Most a mangón a sor (a magnón, ahogy a kisebbik fiam mondaná –bár fogalmam sincsen, hogyan és milyen módon került kapcsolatba a magnóval, hiszen az Ő generációja már a cédén kezdett el „szocializálódni”). Hámozzuk meg a mangóinkat, majd távolítsuk el a magokat. Nagyobb darabokra vágjuk fel és egy botmixer segítségével pürésítsük. Adjuk hozzá a lime-ok levét és a gránátalma párlatunkat. Adjuk hozzá az összetört Nigella magokat és alaposan keverjük el.

Egy szűrjük le a korábban elkészült chili szirupunkat. Célunk, hogy a szűrön fentakadjanak a chili darabkák. A leszűrt sziruphoz adjuk hozzá a gyümöcspürénket és keverjük el, majd tegyük át a fagylaltgépbe. Ha nincsen fagylaltgépünk, akkor sincsen okunk elkeseredni: a fagyasztóba rakott sorbet-et óránként keverjük át, majd vissza a fagyasztóba, majd egy óra elteltével ismét keverjük át, majd vissza a fagyasztóba, majd... ezt 3-4 alkalommal ismételjük meg. Az eredmény fantasztikus: egy pikáns hűvös, ugyanakkor forró hangulatú desszert.
Kapcsolódó bejegyzések