Nyúlleves zöldségekkel gazdagon kicsit másképpen

|
Valami ördögi kórság bujkál bennem: reggel óta fázom. A kicsit én vittem a bölcsibe és hazafelé majd megfagytam. Beléptem a lakásba és az első gondolatom az volt, hogy így délelőtt egy forró levessel teletöltve a gyomromat talán kicsit kimelegszem (ugrálhatnék jó nagyokat is a hidegre való tekintettel, de ezt a fajta testmozgást most mellőzni próbáltam). Na nézzünk körül, hogy miből legyen a leves. Szerencsére volt egy kis nyúl alaplé a hűtőben így rögtön a belevaló zöldségekkel folytathattam.
A hozzávalók kiválasztásánál nagy szerepe volt a tegnap estének is. A Marumoto webáruháztól kaptam néhány csodás és finom tálkát. Első látásra szerelem volt ez a nyulas edényke, miért is ne ez legyen az én „mádlenem” (enyhe utalásképpen Proust regényére).
Nem is húzom tovább az időt, csapjunk a lovak (nyulak?) közé!



Hozzávalók:

7 dl nyúl alaplé
10-15 fej gomba
1 db kaliforniai paprika
friss chili
friss gyömbér
4 evőkanál szójaszósz
2 gerezd fokhagyma
kevés káposzta
póréhagyma
1 db jégcsapretek (tálaláshoz)



Elkészítés:

Lassú tűzön melegítsük az alaplevünket. A dobáljuk bele a félbevágott gombákat. Adjuk hozzá a szójaszószt. Jöhet a többi zöldség és fűszer:
A kaliforniai paprikát hosszú csíkokra vágjuk – mehet a levesbe. A fokhagymát és a gyömbért vékony szeletekre. A póréhagymát vágjuk 10 cm-es darabokra, majd ezeket hosszanti irányba félbe. Az így kapott mértani csodát küldjük a többiek után. A maradék zöldséget sem hagyjuk nyersen. Fontos, hogy a zöldségeket nem kell puhára szétfőzni.
Tálaláskor a vékony csíkokra vágott jégcsapretkekről sem feledkezzünk meg.
Jó étvágyat!


Farsangi fánk újraértelmezve

|
A fánk mindig is a kedvenceim közé tartozott. A farsangi szezon közeledtével lépten nyomon fánk receptek köszönnek ránk, de mit tudunk a fánk történetéről?


A fánk már az ókori Egyiptomban is ismert volt. II. Ramszesz, egyiptomi fáraó sírjának egyik domborművén két rabszolga szorgoskodik: csiga alakú süteményeket készít. Egyik a forró fedőt egy bottal emeli le, a másik a süteményt két bottal emeli ki. A sütemény kedveltségét jelzi, hogy a választékot bemutató ábrán a "fritőzből" kiemelt csigából három  darab  kiemelt helyen, a többihez viszonyítva sokkal nagyobb méretben látható. 



A fánk szakrális jelentéssel is bír: az izraelita ünnepek közül kiemelném a Hanukát. Az ünnep során elfogyasztott fánknak szintén történelmi háttere van:

Kr.e. 168-ban IV. Antiókhosz Epiphanész, szeleukida uralkodó a jeruzsálemi Szentélyben oltárt emelt Zeusznak és egy disznót áldozott fel rajta. Izrael népe nem nézte tétlenül ezt a szentségtörést. Matitjahu nevű főpap és fia, Jehuda Makabi vezetésével felkelés tört ki. A harcok három és fél éven át, Antiókhosz haláláig tartottak. Jeruzsálemet fél évvel hamarabb, december környékén sikerült visszafoglalni. A Törvény előírta a megszentségtelenített Templom megtisztítását, ami nyolc napig tartott. Ehhez azonban rituálisan tiszta olajra volt szükség, hogy nyolc napig táplálni tudják vele a lámpások lángját. Felkutatták az egész Templomot, de csak egy napra való olajmennyiséget találtak. Nem tudtak mit tenni, feltöltötték vele a lámpásokat. A hagyomány szerint az olaj – csoda folytán – kitartott a nyolcadik nap végéig. Erről a csodáról emlékeznek meg az izraeliták az olajban sült fánk fogyasztásakor.

A köztudatban a fánk európai elterjedéséről két legenda él a köztudatban:

Az egyik szerint Marie Antoinette királyné, XVI. Lajos hitvese, egy kalandos karneváli éjszakán ismerte meg a beignets nevű francia süteményt. A királyné a Tuilleriákban rendezett farsangi álarcosbálról megszökött, és álöltözetében elvegyült a tömegben, amely az utcákon kavargott. A sétálás közben megéhezett a királyné, így egy mézeskalácsos mestertől vásárolt egy fánkot. A fánk rendkívül megízlett neki, ezért az őt kísérő lovagnak meg kellett vásárolnia az egész kosár tartalmát. A karnevál elmúltával a fánksütőt a palotába rendeltette. A mézeskalácsos elmesélte a fánk receptjét és elkészítési módját a királyné cukrászának. A cukrász finomította, és egy kicsit módosította a receptet, és ettől kezdve a királyi lakomák kedvelt finomságává vált a fánk.
Az emberek hamar megkedvelték a finom, laktató, olcsó tésztafélét, hamar divatos süteménnyé és a farsang kísérőételévé vált.


Mások szerint a fánk bécsi eredetű édesség:
Az eset úgy kezdődött, hogy egy bizonyos Krapfen nevű pék elhalálozván, műhelyét özvegye vezette tovább. Nem volt könnyű az élete özvegy Krapfenénak, mindazonáltal továbbra is az ő pékségéből került ki a legfehérebb, legfinomabb kenyér, a város legtávolabbi részéből is elzarándokoltak érte az emberek.
Ám egy napon valami okból a kenyér nem készült el idejében. A vásárlók közül ki üres kézzel, bosszúsan ment el, ki türelmetlenül várt, s cifrákat mondott.., mígnem a pékné végképp kijött a sodrából, és egy darab kenyértésztát, valakinek a fejéhez akarta vágni.
Szerencsére rosszul célzott és a tészta nem az illető képén csattant, hanem a kályhán lévő lábasba pottyant, amelyben zsír forrdogált. A váratlan következmény az lett, hogy a célját tévesztett tészta néhány perc alatt szép aranysárgára sült, s a véletlen jóvoltából megszületett az első fánk, amit a bécsiek azóta is Krapfennak neveznek.”
(Részlet Halász Zoltán Mesélő szakácskönyvéből)

Magyarországon a fánk a 19. században terjedt el széles körben, egy korabeli feljegyzés szerint 1603-ban gróf Thurzó Szaniszló galgóci várában  már fánkot szolgáltak fel egy lakomán - hetedik fogásként! 
A fánksütés szokása a Dunántúlról terjedt el, és vált egyre több helyen szokássá, hogy a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsangkor édességként az asztalra kerülhessen ez a finom nyalánkság.

A farsangi fánk általában könnyű tojásos tésztából készül, de más variációja (burgonyás, csöröge, stb.) is van. A fánk készülhet töltetlenül, vagy töltve, a tetejét újabban különféle bevonatokkal díszítik. De van sós variációja is.
Általános jellemzője, hogy bő zsírban, vagy olajban sül.


Nos, ha már ennyit beszéltünk a fánkról. Gyorsan egy receptet is találtam hozzá, persze megkóstolni sem volt semmi:
Igazi volt, nem afféle nehézkes talkelli. Könnyű és magasratörő, mint a hab és széjjel omló, hogy szinte elolvadt az ember szájában.
Különlegessége, hogy a tésztában csokoládé is volt. Ha kíváncsiak vagytok, KATTINTSATOK IDE!


Könyvajánló: Terka

|

Van egy lányom. Tamara. Néhány hete a Manó könyvek kiadótól kaptam néhány könyvet. Köztük volt Terka (is). Érdekes egybeesés. Tamara-Terka. Mindketten 4 évesek - na jó most egy picit a csalok, lányom csak idén lesz négy. Ennyi lódítás megengedhető. A szöveg elviseli. Csak úgy iszkol. Hát hajrá! Eredjünk a nyomába.



Terka (és Tamara is) szőke, kék szemű cserfes kislány. Terkával egyetlen egy probléma van: nem szeret enni és ezért vékonyka (életkori sajátosság)... mielőtt belemerülnék a könyv ismertetésébe inkább néhány saját gondolat:

felnőttként és nem utolsósorban szülőként vettem a kezembe a könyvet: megfogott, de a puding próbája az evés. A lányom azonnal lecsapott rá és háromszor végig kellett olvasnom Neki. Telitalálat! Mármint a könyv.

Borok és fűszerek

|
17 éves koromig belvárosi gyerek voltam. Pont. Ennyiben kimerültek az élményeim. Nem jártunk le a gangra a haverokkal. Csak ott laktunk. Mégis most lassan húsz év távlatából folyamatosan rámtörnek az emlékek: az utcák, a szagok: többnyire a kutyaürülék jut eszembe. Ez a szag egyszerűen ott volt, jelen volt, mint az óraketyegés vagy a tücsökszó, vagy mint a bodzaillat, vagy mint csillagok az égen.
Mostanában sokat járok a arrafelé és az egyik ilyen kalandozásom során betévedtem a Paulay Ede utcába. Na pont oda jártam oviba. Azóta ennek a műintézménynek a helyét sem látom, de valami mást igen:

Nagy örömömre szolgál, hogy a Nemzetközi Borakadémia - WSET felkérésére fűszerekről is tarthatok kurzust.

Könyv: Jamie főzőiskolája. ADD TOVÁBB!

|
A tegnap délelőttöm a várakozás jegyében telt: Jamie-re várva - Beckett után szabadon, de nem mindhiába, mert a vágyam titoktalan tárgya megérkezett. Ha nem is időben, de már a kezemben tarthatom a könyvet. Bele-belelapozgatok... de ne fussunk ennyire előre az időben.
A Park Könyvkiadótól könyveket vártam: recenziót kell írnom Jamie könyveiről. Hű de kritikus leszek majd, nem kimélek senkit és semmit!Hát nem így lett.
A könyvek megérkeztek egy nagy nájlonszatyorban és meg mint újdonsült és igen büszke tulajdonos egész nap izgatottan arra vártam, hogy végre magamévá tegyem őket. Így is lett.
Elsőként a nemrég (tavaly) megjelent Jamie Főzőiskolája c. kötettel kezdem. A könyv már tavaly megjelent, de az aktualítását nem vesztette el, sőt napról-napra időszerűbb.
Jamie, a maga laza stílusával egy mozgalmat indított el. Nem nagy célokat tűzött ki, hiszen a könyv alcíme szerint is 24 óra elegendő, de a kezdeményezése mindenképpen forradalmi: tanuljunk meg főzni és ezt a tudásunkat adjuk át barátainknak. Nem a csúcsgasztronómiáról szól ez a könyv: "jó barátok egymást tanítják finom, egyszerű és nem drága ételek elkészítésére, és úgy általánosságban igyekeznek emelni egy kicsit az otthoni főzés színvonalát..."
Zseniális! Mozgalmat indított el: ADD TOVÁBB! Ennek a mozgalomnak itthon, nálunk is megvannak a gyökerei. Emelje fel a kezét (képletesen szólva, hiszen nem látjuk) az, akinek nincsenek a nagymamájától, édesanyjától örökölt szakácskönyve, telitűzdelve receptekkel. Hol szépen és takarosan füzetbe írva, hol pedig papirfecnikre felfirkantott formában. Csend, nincs nagy tolongás. Erre számítottam.
Hiánypótló ez a könyv: már rögtön az alapfogalmakkal kezdi. Milyen eszközökre van szükség egy konyhában. Nincs szükség drága, sokszor ajándékba kapott, majd a dobozában évekig raboskododó robotgépekre. Törekedjünk az egyszerűségre és nem utolsósorban a pénztárcánkat is megóvhatjuk ezzel. A konyhai alapfelszerelés ennumerációja (seregszemle) után rögtön az éléskamránk polcaira veti Jamie kutakodó pillantásait: egy nagyobb bevásárlást megér - a fűszerek felsorolásakor kicsit elérzékenyültem, bár néhány itthon használatos fűszer kimaradt, de ezt mindenki elnézheti a srácnak.
Nem is szaporítom tovább itt a sorokat: VÁGJUNK BELE!


Nobu: Vakarimaszka? Hai, Nobu san!

|
Nyilván sokunknak ismerős ez a mondat. Gyerekként egyik kedvenc filmsorozatom volt a Shogun és ezt a kérdést mormolva - szigorúan torokhangon, mert csak úgy hiteles - játszottunk szamurájosdit... no álljon meg a menet! Abban a filmben nem Nobu san volt a főszereplő, akkor most mégis miért írom ide? A válasz roppant egyszerű:
Január elsején - kihevervén a szilveszteri mámorom - az utcán sétálgatva, az egyik könyvesbolt kirakatában megpillantottam Őt: Nobut. A Könyvet. Már a címlap is meggyőző volt: nobu - A leghíresebb japán étterem fogásai európai alapanyagokból. Rögtön bele akartam lapozni, de mivel munkaszüneti nap volt, ez a vágyam kielégítetlen maradt, na majd máskor. Nem kellett sokat várnom: a napokban végre megkaptam az Alexandra Kiadó gondozásában megjelent könyvet.

A könyv egyedülálló azzal a célkitűzésével, hogy a tradicionális japán konyhát ötvözi az európaival. Az ételek között a szusik mellett találhatunk hagyományos alapanyagokból elkészíthető ételeket is: sertésszűz, bárány, őzgerinc.
A receptekkel tematikusan, fejezetekre bontva sokkol minket Nobu: hideg és meleg előételek, saláták, levesek, olajban, sütőben, párolva elkészíthető ételek.
És ami talán a legjobban tetszett, de az egyetlen hiányosságot éppen itt fedeztem fel: az Alapanyagok fejezet, ahol a mi fülünk számára kevésbé ismerősen csengő hozzávalókról ír a szerző, de a itthoni beszerzési forrásokat nem említi meg. Ezen is lehet segíteni: itt a blogon sorra veszem és beszámolok Nektek.




Zöld curry paszta, vagy kétszer csípett, de nem vette el a kedvem:)

|
Pénteken a Duna TV Család - barát magazinban egy thai zöld currys ételt készítettem. Talán az egyik legfontosabb összetevője a zöld curry paszta. Itthon az Ázsia Bt. üzletében könnyen beszerezhetjük, de ha érzünk magunkban némi kitartást, otthon is elkészíthetjük. Így tettem és is. Mielőtt belevágnék az elkészítésébe egy rövid kis történetet mesélnék a paszta eredetéről:
Sziámi eredetű. Abbé de Choisy francia misszionárius így ír a sziámi konyháról: „A sziámi fél kiló rizsből kevés szárított vagy sózott hallal pár fillérért igen könnyű, izgalmas és meglepő ételeket varázsol. Egyszerű és sokféle mártást készít hozzájuk sokféle fűszerből, konyhanövényből, hagymából, fokhagymából. Különösen kedvelik a sózott rákból való ’kepit’. Ez leginkább a mustárhoz hasonlítható”.
Ezt mártás a nahm prik volt, a thaiföldiek egyik legősibb étele, amely eredetileg főként zöldborsból, rák- vagy szójapasztából és sült hagymából készült, kevés gyümölccsel vagy citrusfélével savanyították. Ezzel ízesítették sótlan gőzölt rizseiket, a 14. század óta került bele „kepi” avagy „gkapi”, vagyis erjesztett rákpaszta. Mikor aztán a portugálok a 16. században magukkal hozták a csilipaprikát, kialakult a modern kori nahm prik, melynek két fő eleme máig a rákpaszta és a csilipaprika.






Hozzávalók:

1 evőkanál garnéla paszta
3 db friss zöld chili

1 db kisebb hagyma
1 teáskanál őrölt koriander
1 db lime leve és a héja
1 szár citromfű
2 gerezd fokhagyma
1 teáskanál szójaszósz
1 evőkanál halszósz
1 teáskanál őrölt római kömény
1 / 4 csésze friss koriander (a szárak és a levelek egyaránt mehetnek bele)
1 evőkanál frissen reszelt gyömbér
2 evőkanál növényi olaj


Elkészítés:

Egy nagyobb mozsárba szórjuk bele az apróra vágott fokhagymát és hagymát és törjük pépesre. Ha szórunk rá egy kevés nagyszemű sót, akkor könnyebben tudjuk "pürésíteni". Majd adjuk hozzá a többi hozzávalót és dolgozzuk össze a pasztánkat. Férfiasan bevallom, hogy botmixer használatával sokkal hamarabb végeztem volna, de én kötöttem az ebet a karóhoz (ott is maradt kint a ház előtt) és csakazértis nekiestem. Egy kis izomláz lett az eredménye.
Az eredmény csodálatos... hogy szép? Azt nem mondanám: mint a galambszar:)
Kapcsolódó bejegyzések