(Myristica fragrans)
Folytatjuk a karibi konyha által használt fűszerek, alapanyagok bemutatását. A fűszer a Banda-szigetekről származik Kelet-Indonéziából. Számos középkori feljegyzés bizonyítja, hogy már a XIII században is ismert volt. A fa termésének a szárított húsa a szerecsendió-virág (macidis flos), magva a szerecsendió (nux mochata). A „szerecsendió-virág” a termés húsától megszabadított, vagyis a magról leválasztott magköpeny. A „szerecsendió-virág” (macidis flos), (vagy rövid népszerű nevén „macis”), a 16. század óta kedvelt fűszer Európában. Népies elnevezése: muskátdió.
Termése húsos, 1 magvú, lapított-körte alakú tüsző (9 cm hosszú és 7 cm széles), melyen feltűnő hasi varrat látható. Sima héja beérve sárgás- vagy barnászöld. A fehéressárga, mintegy 1,5 cm vastag, bő levű terméshúsban egyetlen elliptikus mag van, amelyet hálózatosan széthasadt, vastag hártyaszerű, barna vagy világító vörös magköpeny vesz körül. a maghéj barna, fás, mintegy 2 mm vastag, és egy barna, kemény magbelet burkol be, amelynek táplálószövete labirintusszerű struktúrájú. A magköpeny és a mag erősen aromás.
Az érett termés szerecsendiónak nevezett magja többnyire héj nélkül kerül forgalomba. Magbele világszerte az egyik legjelentősebb fűszernek számít, amely egyedülálló zamatával tűnik ki. Az őrölt szerecsendiót ételek, mártások, sütemények, édességek és italok fűszerezésére használják. Ugyancsak fűszerként ismert a magköpeny is, amelyet a köznyelvben szerecsendió-virágnak neveznek. A szerecsendió-virágot ezenkívül kandírozva édességként fogyasztják, és zselé előállítására is felhasználják. A magbél és a magköpeny zsíros és illóolajokban, valamint gyantákban gazdag, amelyek az élelmiszer-, gyógyszer- és kozmetikai iparban szerepelnek. Délkelet-Ázsiában a savanyú és összehúzó hatású terméshúst kandírozzák, eközben sós vízbe helyezik, hogy a cseranyagokat kivonják belőle, befejezésül cukorral többször felfőzik, és végül megszárítják.
Kellemesen aromás, de erős fűszer, óvatosan kell használni. Mérsékli a savtúltengést, javítja az emésztést. A termésből kifejtett magját szárítva, egészben, vagy őrölt formájában használjuk. Hús- és zöldséglevesek, mártások, főzelékek, burgonyás ételek, vagdalt húsok és halak, vadételek ízesítője. Használhatjuk még mézes süteményekhez is, de mérsékelten adagoljuk, mert csípőssé teheti a süteményt.
A szerecsendió az emésztést serkentő, de stimuláló hatású afrodiziákumak is számít, és nagy mennyiségben fogyasztva mámorító, túladagolva toxikus hatású, és görcsöket okoz.
Nagy mennyiségű illóolajat tartalmaz, melynek fő alkotórésze, a miriszticin. Olajában monoterpének, pinenek, sabinen, kb. 13% miristicin, 5-7% elemicin, szafrol, fenol, aromás éterek és lignanok találhatók.
