Pucoljunk fava babot!

Felhívás egy keringőre? Akár annak is vehetnénk..., de mindenképpen hasznos lehet a későbbiekben. A szállásadóim jóvoltából kaptam egy kisebb zsák fava babot, de tanácstalanul álltam, hogyan is kell mgpucolni ezt a nagyszerű zöldséget. Anyáink ilyenkor az idősebb és nyilván tapasztaltabb, a konyhában harcedzett nagyszülőkhöz fordultak volna. Hála a modern kor vívmányainak és a „guglinak”, másodpercek alatt megkaphatjuk a kérdéseinkre a választ.

Az about.com  oldalon találtam egy képekkel gazdagon illusztrál cikket, ezt szeretném megosztani Veletek:

A bab vásárlásakor (és ez nem csak fava babra igaz) ügyeljünk arra, hogy a szép, kemény és fényesen zöld babokat válasszuk ki.

Következő lépésben egy finom, de gyors mozdulattal törjük le a hüvely szár felőli végét.

Majd a letört végenél fogva szabadítsuk meg attól az anyaszomorító szálacskától. Ettem már olyam zöldbabfőzeléket, amiben benne maradt. Hiába is ecsetelné bárki is a rostokban gazdag táplálkozás előnyeit, az száracska a fogaink közé szorulva folyamos és szinte kényszeredett próbálkozásra sarkall minket: csak szabaduljak meg tőle. Ha nincs fogpiszkáló, akkor a nyelvünkkel próbáljuk meg a majdnem lehetetlent.

Most jön egy sokkal látványosabb rész, ami kisértetiesen hasonlít a borsópucoláshoz, de babunk esetében még ez csak az utunk eleje: pattintsuk ki a bab hüvelyéből a szemeket.

Egy nagyobb edényben forraljuk vizet. Rakjunk bele sót és nem kell sajnálni. Legyen olyan sós, mint a tengervíz (azért ne essünk túlzásba: nem a Holt tengerre gondoltam). A sós víz segíti megőrizni a babok zöld színét, ami nem egy elhanyagolható tény. A forrásba lévő vízbe fürdessük meg a babjainkat: nem kell sok idő, elég 1-2 perc.

Vegyük ki a babokat és tegyük át egy másik edénybe. Le kell hűteni Őket. Megtehetjük ezt a csapvízzel is, de van egy sokkal hatékonyabb módszer. A mélyhűtőből szorjunk rá jeget. Babszemek most majd megtapasztalhatják azt, amit Schirilla György szokott volt érezni a jeges Dunában úszkálása során. Ezzel a módszerrel a leforázzot, majd jegelt szemek 5 perc alatt lehülnek.

Majd – bármilyen meglepő is – ismét pucolunk. A hüvelyujjunk körmével egy picit megnyomjuk a babszem héját és máris kikandikál két kis zöld babszem.

Másik kezünkkel ügyesen kipréselhetjük a két kis „ikret”.

És készen is vagyunk: kifejtettük ezeket a bámulatosan smaragzöld szemeket.

Fotó © Molly Watson

Ültessünk avokádót...

Nyilván sokunkba megfordult már az a gondolat, hogy a piacokon kapható egzotikus gyümölcsöket, miért is ne próbálnánk meg otthon nevelni. Nos az avokádóval kapcsolatban van egy jó és van egy rossz hírem. Szobanövényként tudjuk nevelgetni, de csalódni fog az, aki arra vár, hogy termőre forduljon: A magról ültetett növény úgy száz év múlva fordulna termőre.

Nos, akiben még ott van a kezdeti lelkesedés, első lépésben csiráztatni kell a magot. Mossunk meg egy avokádó magot. Széles végével lefelé függesszük fel úgy, hogy az alsó negyede vízbe érjen. A függesztéshez használjunk fogpiszkálót, a víztartó edény akár egy használaton kívüli dunsztosüveg is lehet.

Óvatosan vigyük meleg helyre a magunkat az üveggel együtt. Fontos, hogy ne tűző napra! 6-8 hét múlva az érett termés magától megreped, és gyökeret hajt, csírázni kezd. Ha már 80 centinél magasabbra nőtt, vágjuk vissza úgy 30 centire. Amikor növényünk több levet is hajtott, a gyökerei is életképesen vastagok, ültessük humusz gazdag talajba. A mag csak felerészt legyen földben. Jó, ha terrakotta cserepet használunk.

 

Rendszeresen öntözzük, de úgy, hogy az öntözések között hagyjuk kissé kiszáradni a talajt.

 

Néhány tanács:

• Öntözéskor telítődjön a földje vízzel, de ne tocsogjon.
• Minél több fényt kap a növény, annál jobb.
• Ha a levelek sápadttá válnak, feltehetően túlöntöztük kedvencünket. Ezért érdemes az öntözéssel leállni egy rövid időre.
• Ha a levelek a csúcsuknál barnulni, száradni kezdenek, a virágföld valószínűleg sóval telítődött. Ilyenkor egyszerű megoldásnak kínálkozik az átmosás. Felülről mossuk át néhány percen keresztül lágy vízzel a talajt úgy, hogy az a cserép vízelvezető nyílásán keresztül folyamatosan elfolyjon.
• Ahhoz, hogy szép, bokros formára neveljük, rendszeresen vissza kell metszeni, vagy legalábbis a csúcshajtást kicsípni.
• Az idős levelek eldobálása ellen semmit sem tehetünk.

 

Tippek: Szegfűszeg

Szegfűszeg - kicsit másképp

Ahogy melegszik az idő, kertünkben - és sajnos ezzel együtt a lakásunkban is megjelennek a kellemetlenkedő szúnyogok, de ne adjuk fel: ha kis zsákokba őrölt szegfűszeget öntünk és a szoba több pontján is elhelyezzük ezeket a kis "csomagokat", az esténként fülünkbe zümmögő "lakótársaink visszavonulót fújnak és menekülőre fogják. Érdemes kipróbálni!

Egy igencsak érdekes felhasználási módjára hívták fel a figyelmemet: a szegfűszeg nagy mennyiségben tartalmaz szegfűszegolajat, melynek az egyik legfontosabb összetevője az eugenol illóolaj. Gyógyászati célokra is használható (Caryophylli floris aetheroleum a "hivatalos" neve), de kanyarodjunk csak vissza az eredeti célunk felé, mielőtt bárkit is megrémítenénk a latin nevek halmozásával. Fogfájásunk enyhíthetjük, ha szegfűolajat dörzsölünk a fájó fogunkra vagy környékére, de ha nincs kéznél szegfűolaj, akkor se kell búslakodni: elég egy szem szegfűszeget elrágcsálni.

A minap olvastam, hogy a hangyák ellen is kitűnően alkalmazhatjuk: elég csak az ablakpárkányra szórni néhány szemet és máris nagy ívben elkerülik otthonunkat (úgy látszik a hangyáknak nem szokott fájni a foga).

Természetesen ételeink ízesítésére használjuk leginkább: sült tésztákat, kompótokat, marinírozott ételeket tudunk vele "feldobni". Bár lassan itt a nyár, de ki ne kóstolta volna a forraltbort illetve a mézeskalácsot, ezen téli finomságok ízvilágát is meghatározza a szegfűszeg...