Koriander

|
Koriander
(Coriandrum sativum)

Tollat ragadtam és heveny felindulásból nekiveselkedek az írásnak.. de hol itt a játszi könnyedség? Meglesz az is.
Mielőtt azonban méltóképpen elragadtatnám magam megosztok Veletek (megosztom Önökkel nyájas Olvasó - ha valakinek ez jobban hangzik) néhány érdekességet erről a fűszerről is.
Mi volt előbb? a tyúk vagy a tojás? a koriander mag vagy a növény, melynek a levelét használjuk? Lényegtelen! A maggal kezdjük:

Már az ókorban is ismert és használt fűszer volt a koriander. Bár a Földközi tenger vidékéről származik még Indiába is eljutott, hiszen az indiai konyha egyik legalapvetőbb fűszere. Ritkán használják egészben, inkább az őrölt formájában, hiszen így az íze jobban és hangsúlyosabban dominál az ételével. Ha tehetjük, mégis inkább "egészben" vegyük meg és a felhasználás előtt mozsárban őröljük meg, az őrölt  koriander hamar elveszíti az aromáját. A koriander hindi neve. dhanijá. Az indiai koriander magjai "alakilag" némiképp eltérnek a nálunk is kaphatótól: hosszúkásabbak.

Felhasználása
Sültek, húspácok, káposzta ételek, szószok, marinádok, sonkapác, kolbászok, sült húsok, likőrök, készítésénél, uborka, paprika eltevésénél egészben vagy porrá törve használhatjuk. Süteményeket, likőröket, gint, sört is ízesítenek vele (a cukrozott magokkal az ánizs helyettesíthető.)

Leveleit nálunk eddigelé nem volt szokás fűszernek használni. Az utóbbi néhány évben egyre gyakrabban látok hipermarketekben a cserepes zöldfűszerek között koriandert is, tehát ez a tendencia változóban van. A Közel-Keleten, Dél-Ázsiában, a Távol-Keleten és Közép-Amerikában (cilantro néven) is nagy múltja van a korianderlevél használatának. Régebben Magyarországon is jobban ismerték, és van neki magyar neve is: cigánypetrezselyem.

A korianderlevél szárítható is, de ettől szinte ízetlenné válik. Találkoztam már magyar boltban üveges korianderlevél-pasztával is, ami majdnem olyan jó, mint a friss. Ha úgy tartja kedved, helyettesítheted petrezselyemzölddel – de ne felejtsd el, hogy ez csak a hangulatában hasonló, ízében viszont teljesen más.

A koriander zöldje hindíül leginkább a harí dhanijá – zöld koriander – vagy dhanijá kí pattí – korianderlevél – névre hallgat.
Megemlítenék néhány magyar népies nevet is: beléndfű, cigánypetrezselyem, kínai petrezselyem, koriandrom, koriandromfa, pakilintsfű, temondádfű, zergefű.

Citromfű

|
Citromfű
(Melissa officinalis)

Nem is olyan régen szerencsém volt a citromfűhöz: vacsorára voltam hivatalos, ahol az est fénypontja - ezt bátran merem állítani - a thai kókuszos garnélaleves volt. Szenteljünk néhány sort ennek a fűszernövénynek is.

A citromfű kellemes, citromra emlékeztető illatú évelő növény. A növény a Közel-Keletről származik és a mediterrán éghajlatot kedveli. Rövid keresgélés után néhány érdekes néven bukkanhatunk rá: orvosi citromfű, citromszagú melissza, méhfű, mézfű, igaz nádragfű, macskaméz, mézelke. Kiváncsi voltam, hogy miért egy női név a latin neve. Melissza. Görög eredetű női név, melynek jelentése "mézelő méh". Ugyanis a növény virágaiban különösen sok a nektár, és ezért a méhek nagyon is kedvelik.

Európában a görögök terjesztették el, majd a középkorban a Benedek-rendi szerzetesek kezdték el a kertjeikben nevelgetni. Külön megemlíteném, hogy 810 környékén Nagy Károly császár külön rendeletben írta elő a termesztését.

Ha valakinek kedve támadna otthon nevelgetni akkor néhány jó tanács: meleg, napos helyen érzi jól magát. Április elején magról vethetjük, majd a palántákat májusban ki is ültethetjük a kertünkbe. Ha nincsen kertünk, akkor sincs okunk elkeseredni: cserépben, balkonládában is nevelhetjük, akár a konyhaablakban is.


Gyógynövény
Vírusölő tulajdonsága miatt a belőle készített krém jól alkalmazható az ajakherpesz (Herpes simplex) helyi kezelésére. Teája és illóolaja is ideg- és szívnyugtató, görcsoldó. Serkenti az emésztést, és gyakran alkalmazzák fejfájás, álmatlanság, alvászavarok esetén is. Enyhíti az idegességet, így idegerősítőként kiváló gyógynövény. Szerepe van a depresszió oldásában is. Gyomorrontás, gyomorsavtúltengés, hányinger, puffadások idején különösen jó a citromfű. Izzasztó, szélhajtó, epeműködést serkentő hatása is ismert. Emellett javítja az emésztést, csökkenti a vérnyomást és a fejfájást és általános görcsoldó szer.

Konyhában
Levele a citrom illatára emlékeztet. Saláták, mártások, főzelékek, töltelékek, gyümölcslevesek, gyümölcssaláták, gomba-, hal-, szárnyas- és vadételek, fűszerecetek ízesítésére használjuk.

Turbolya

|
Turbolya
(Anthriscus cerefolium)

Hetekkel ezelőtt szüleimnél a régi szobámban tavaszi nagytakarítást végeztem. Ebbéli foglalatoságom közepette bukkantam egy régi, mintáját-meg-nem-tudnám-nevezni mappára. Lehet, hogy nem is ez a pontos meghatározás, hogy mappa (két, vastag A4-es méretű kartonlap, oldalán szalaggal egymáshoz rögzítve), de most nevezzük nevén a dolgokat (most hogy ezeket a sorokat írom egy régi olvasmányélményem ugrik be: "... néven nevezni annyi, mint a nevet örökösen feláldozni a megnevezett dolognak...") Nos, ami a turbolyát illeti. Ebben a mappában, kisiskolás koromban a kirándulások során gyűjtött, majd lexikonok közt gondosan lepréselt és rajzlapokra ragasztott növénynyomatokat "gyűjtöttem". Így találtam néhány érdekes vadon és nagyszüleim konyhakertjében vadon felcseperedő, majd rajzlapon bevégző növény közt a turbolyára is...  
Igen, dologra!, mert az az igény,  hogy a turbolyáról írjak, néha nagyon váratlanul jelentkezik ugyan, de nagyon bizonytalan is, vagyis erőltessem meg magam, nehogy egyszerűen és pillanatnyi kedvem szerint egyetlen betűvel püffőljem teli a képernyőt, t t t t tttt tttt tttt tt tt ttttttt t t t
E hosszas felvezető után, némiképp olvasóim türelmével visszaélve átevezek az olvasmányosabb műfajra, kerülve a barokkos, túlburjánzó? stilust. Turbolya
Meglepő módon ez a fűszernövény 100 évvel korábban még sokkal inkább használatos volt a magyar konyhákban, csak mostanában kezd ismét visszakerülni a köztudatba. Holott megannyi neve ismert, mint: illatos turbolya, olasz saláta, zamatos turbolya, édespetrezselyem.
Levelei meglepő módon hasonlítanak a petrezselyem zöldjére, nem véletlen hiszen szegről-végről rokonok, mindetten az Ernyősök (Apiaceae) családjába tartoznak.  
Ha a leveleit ujjaink közt megdörzsöljük édeskés, ánizsra emlékeztető illatot érezhetünk. Fűszer és gyógynövényként már az ókori rómaiak is ismerték használták.

Felhasználása
A francia konyha kedvelt fűszere, zöldség- és csontleves, baromfiételek, mártások ízesítője. Kiváló még sült húsok, főleg báránysültek, tojásételek fűszerezésére is. Mindenféle gomba, gombás ételek és gombás mártások elengedhetetlen füszere. Kora tavasszal megjelenő zsenge hajtásaiból salátát is készítenek, később a levelek már keserűvé és rágóssá válnak. Íze erősen eltér a petrezselyemétől, mivel gyenge, zamatos levelei édeskések és ánizsillatúak – ezért édespetrezselyemnek is nevezik. A francia konyha által használt „fines herbes”, azaz finom fűszernövények egyike.


Illóolaj tartalma 0,3%: főként entragolt, apiin-glikozidot, keserűanyagot tartalmaz.

Gyógynövény
Leveleiből készült főzete vese, hólyag, és légző-, és emésztőszervi megbetegedéskor jó hatású, kitűnő salaktalanítószer.

Aioli

|
Aioli

Kezdjük egy kis nyelvészkedéssel: a szó provanszi eredetű, az ai: fokhagyma és az oli: olaj szavakból ered, de inkább "térjünk a tárgyra": szeretnék két nagyszerű, de ugyanakkor egyszerű aioli receptet megosztani Veletek.

Az aioli a marseille-i konyha fokhagymás majonéze 1774 körül keletkezett, a bouillabaisse-hoz, nyers és párolt zöldségekhez adják.

Hozzávalók és az elkészítés menete

7 gerezd fokhagyma, fél citrom, 2 tojássárgája, fél dl olívaolaj, só, bors


Kő- vagy kerámiamozsárban törjük pépesre a meghámozott fokhagymát. Adjuk hozzá a tojássárgákat, egy csipet sót, borsozzuk, s lassan csorgassuk bele az olajat, mint majonéz készítésekor. Keverés közben kétszer két-két kávéskanál langyos vizet is. Kóstoluk meg, majd ízesítsük néhány csepp citromlével. 
Gyorsabban is elkészíthetjük az aioli mártást, ha kész majonézt keverünk össze mustárral és citromlével, majd áttört fokhagymával ízesítjük.

És a második recept
Ha hihetünk a történeti forrásoknak az olívaolajnak és fokhagymának ezt a fenséges keverékét állítólag a rómaiak találták fel, bár a katalánok is maguknak követelik a dicsőséget. De végül is mellékes, kinek köszönhetjük az aiolit, tény, hogy a provence-i családi ünnepeken és nyári összejöveteleken nem hiányozhat az asztalról. A szárított tőkehal, a sült hal, a sokféle bárányhúsból készült fogás, a párolt zöldségek vagy a héjában főtt burgonya pompás kísérője. Továbbá a nyers vagy félpuhára főzött articsókát, cukkinit, karfiolt, sárgarépát, brokkolit is roppant zamatossá teszi ez a fejedelmi fokhagymás mártás.


Hozzávalók és az elkészítés menete

1 fej fokhagyma, 2,5- 3 dl olívaolaj, só, citrom

A fokhagymát szedjük gerezdekre, és tisztítsuk meg. Vágjuk apró darabokra, majd zúzzuk péppé fűszermozsárban, vagy pépesítsük robotgéppel.
Állandó keverés mellett, cseppenként adjuk hozzá az olajat; amikor a massza kezd kisimulni, vékonyan csorgathatjuk. Ízesítsük sóval és tetszés szerint néhány csepp citromlével.



 

Kari, karilevél

|
Karilevél
(Murraya koenigii)

Nyilván mindenki ismeri a curry szót. A köztudatban, mint indiai fűszerkeverék él, de honnét is ered ez a szó? Mielőtt egy alapos etimológiai okfejtésbe kezdenénk elárulom: eredetileg két, egymástól független indiai kifejezésből "honosították" a britek. A kari egy elsősorban Dél-Indiában népszerű fűszernövény (Murraya koenigii, régebbi nevén Chalcas koenigii), a Távol-Keleten honos citrusféle cserje, amelynek levelét használják fűszerezésre, Indiában főleg vegetáriánus ételekhez. A karhí pedig édeskés-savanykás szósszal készült nyugat-indiai étel.

A karilevél a Murraya koenigii nevű fafajta levele, amely a dél-indiai konyhában a legfontosabb fűszerek egyike, és megtalálható más délkelet-ázsiai konyhákban is.

Általában a növény friss leveleit használják, amely a dél-indiai piacokon az év bármely szakában kapható. Sajnos itthon be kell érnünk a szárított karilevéllel: az aromája meg sem közelíti a friss levélét, de itthon egyelőre csak szárított formában szerezhető be ez a fűszer, és úgy is csak igen ritkán lehet vele találkozni.

Az utóbbi években a hipermarketekben kapható cserepes fűszernövények között néha felbukkan egy "curry növény" becenévre hallgató palánta, amelynek ezüstfehér levélkéi vannak. Az íze kellemes, de ennek a Helichrysum italicum nevű növénykének sem botanikailag, sem ízhatás szempontjából semmi köze nincsen a valódi karilevélhez. Ha egy karileveles receptet helyettesíteni szeretnél valamivel, próbálkozz inkább néhány másodpercig pirított lepkeszegmag használatával, adj hozzá citromhéjat, és esetleg még egy nagyon kevéske rozmaringot.

Lepkeszegmag

|
Lepkeszegmag
(Trigonella foenum-graecum)

Kissé csapongó módon - péntek lévén - eltérünk az eddig megszokott iránytól és egy hatalmas vállalkozásba kezdünk. Nem igérem, hogy hamar végzünk, de igyekszem a lehető legjobban körüljárni a témát. Gyerekkorom egyik legmeghatározóbb élménye volt, mikor a nagyszüleimnél ebédelhettem: ilyenkor nagymamám megkérdezte -na mit főzzek Nektek? Bár most utólag visszagondolva nem értem mire volt jó ez az egész színjáték, hiszen mi mindig rávágtuk: marhahúslevestsokpalacsintával.. Ő, az arcán sztoikus nyugalommal kivonult a konyhába és belekezdett a számunkra ünnepi étek elkészítése... Nos most joggal kérdezhetnéd kedves Olvasó, hogy hol itt a lepkeszegmag, hol itt a Nagy Vállalkozás Nos a megoldás a húslevesben rejlik. Még mielőtt bárkin is átfutna a szent borzadály (érdekes jelzőhasználat) röviden megmagyaráznám: megfigyeltem, hogy a felnőttek gyakran, sőt szinte mindig valamilyen színes porokkal megszórták az aranyló leves felszínét. Nosza, én is! Gondoltam és az egyik székre állva, nagy nehezen levadásztam egy apró fűszeres üveget. Rajta nagy betűkkel: Curry...
Itt is vagyunk a tárgynál. Mi is az a curry... nálunk a köztudatba, mint fűszerkeverék vonult be. Ezt a keveréket a gyarmatokról hazatelepülő angolok fejlesztették ki, hogy egyfajta tipikus indiai ízt utánozhassanak szárított fűszerek segítségével. Legfőbb alkotóelemei: római kömény, kurkuma, lepkeszegmag, csilipaprika.

Tehát az összetevőknél tartva, mi is az a lepkeszegmag:  lepkeszegmag a görögszéna néven is ismert lucernaféle növény. Már az ókorban is igen elterjedt volt, mint fűszer, mind pedig gyógynövény. A görögök thliz vagy boukeraz, a rómaiak siligua, silicula vagy silicia néven ismerték. A törökök çemen otunak hívják; náluk salátafűszer, pörkölt-őrölt magját néha a török kávéhoz keverik. Az ókori Egyiptomban a füstöléshez és balzsamozáshoz használt fűszerek egyike volt.

A Földközi-tenger vidékén  és Nyugat Ázsiában honos növény, de már az ókorban is termesztették (Marokkóban és Indiában) ezért szinte mindenhol elterjedt. Bár a magyar konyha nem használja , de itthon is termesztik, elsősorban gyógyászati célokkal. Hindí elnevezése maithí; levele a kaszúrí maithí avagy maithí ká szág névre hallgat.



A növény termése sokmagvú, enyhén ívesen hajlott hüvely. A csőrszerű hüvelyek 10-20 cm hosszúak, keskenyek és éretten sárgásbarnák. Minden hüvelyben 12-15 db 4-6 mm hosszú, igen kemény vízben erősen duzzadó mag található. A magok sárgásbarnák, lapítottak. Az egész növény intenzív, aromás illatát a kumarin adja.

Hatóanyagai
A magok illata erős, aromás, keserű, összehúzó, az ánizsra emlékeztet. Magja a következő vegyületeket tartalmazza: 0,38% trigonellint és további alkaloidokat (kolint, gentianint, carpint), 0,18% nikotinsavat, 40-45% poliszaharidot (ebből 30–38% galaktomannán) nyálkát, szaponint, rutint, 6-10% zsíros olajat, 27–30% fehérjét (sok lizin és L-triptofán aminosavval), cserzőanyagot, flavonoidokat (luteolin, orientin, quercetin, vitexin és izovitexin; ásványi anyagokat (kalcium, magnézium, foszfor); mikrotápelemeket (szerves vas, szelén, szilícium; ezek közül Magyarországon a szelén kiemelten fontos); A, B, C és D vitaminokat; pantoténsavat, lecitint, gyantát, phytint.

Na és a lényeg...
A mag nagyon kemény ezért az örlés előtt megpiritják. Ha mi magunk akarjuk otthon pirítani, óvatosak legyünk, mert pirításra a lepkeszegmag keserűsége intenzívebbé válik. Ezért vagy pirítatlanul illetve csak pár pillanatig pirítva érdemes használni, vagy pedig egészen sötétre kell pirítani – ekkor a keserűség ismét megszűnik, és diós-pörköltes íze lesz a magnak.

Egyiptomban és Etiópiában a kenyeret fűszerezik vele, a görögök a nyers vagy főzött magvakat mézzel fogyasztják. Sok vasat tartalmazó csíráit salátába keverik. Nagyobb, zsenge leveleit apróra vágják és frissen, vagy párolva tálalják. Egyiptomban kedvelt étel a tejbe áztatott görögszénamag, de teaként is fogyasztják.
Indiában, a Közel-Keleten népszerű fűszer. Összetört levelét és magját pirítva karis ételek ízesítésére és besűrítésére használják. Szinte minden curryben megtalálható; emellett használják a chutney, a sambhar és az etiópiai berbere fűszerkeverékben is. Színezőanyagként sajtokhoz és egyéb élelmiszerekhez adják.
Gyógyászati értékét az indiai, egyiptomi (arab), görög, kínai népi és tudományos gyógyászatban kiemelkedőnek tartják; ezen országokban általánosan fogyasztják. Közvetlen feldolgozásával számos szabadalmaztatott gyógyszer készül.

Magyarországon kevésbé ismert; államilag minősített Óvári-4 fajtáit szabadalmaztatták. Fő felhasználási területe az állatgyógyászat: főzete szünteti a bélgörcsöt, szélhajtó és húgykőoldó hatású. Lovak takonykórját és hasmenését kezelik vele; az őrleményéből készített péppel a feldagadt testrészeket borogatják. Újabban a humán gyógyászatban is használják a vércukorszint csökkentésére. Vadtakarmánynak is vetik.

Néhány érdekességA görögszénamag javítja a szoptató kismamák tejelválasztását. Természetes szteroidjai kedvezően befolyásolják a menstruációs ciklust. Enyhíti a premenstruációs szindróma tüneteit (PMS), csökkenti a változó kor (menopauza) panaszait, mérsékli a depressziót. Ásványi anyagai és egyéb összetevői segítik a csontritkulás (osteoporosis) megelőzését.

A klasszikus afrodiziákumok közé sorolják: állítólag nemcsak a nemi vágyat serkenti, de fogamzásgátló is. Úgy vélik, emellett serkenti a férfiak hajának növekedését és erősíti a nők méhét.

A magjából készült kenőcsöt már az ókori egyiptomiak is égés elleni gyógyszernek használták. Fájdalomcsillapító hatású; belsőleg alkalmazva csillapítja a köhögést. Jelentős eredményeket értek el vele a TBC és a csontvelőgyulladás gyógyításánál, az epehólyag kezelésénél.

Gyomorfekély, krónikus gyomor- és bélhurut esetén is jó hatású. Gyulladáscsökkentő hatása is van (3-4 kanál megsült trigonella lisztet borecettel kell előkészíteni). Mint szájbetegségek elleni szert is számon tartják, hasonlóan a gyermekláncfűhöz és a füzikéhez. Egyaránt alkalmas belső zavarok gyógyítására, légúti megbetegedések kezelésére. Forrázott magja használható gargalizáló szerként, mandulagyulladásra és torokfájásra, diftériára. Gyomor és bélhurut ellen beöntésre, hasmenés ellenszereként, aranyér és végbélgyulladás esetén gyógyszerként.

(Forrás: Wikipédia)









Fahéj

|

Fahéj

(Cinnamomum verum vagy C. zeylanicum)


Ki ne ismerné a fahéjat, mint fűszert? Természetesen szinte mindenki, hiszen megannyi "formában", ételben és süteményben találkozhatunk vele. Őrölt állapotban mézeskalács, almás lepény, rétes, zsírban sült fánk, rizsételek, tejes ételek, míg egész állapotban kompótok, befőttek, gyümölcslevesek, forralt borok és egyéb italok készítésénél.
A gyógyászatban emésztésserkentő, étvágyjavító, gyomorerősítő hatása miatt használják. A fahéj serkenti az emésztést, és hurutok ellen is kiváló, legalábbis a régi korok orvosai szerint. Talán ezért szerepelt régen a nehezen emészthető ételek sora végén az illatozó fahéjas sütemény. És egy receptet is szeretnék megosztani Veletek: Fahéjas tejes pite (Bougatsa)

Ha már említettük a kompótokat: nagyobbik fiam egy időben ragaszkodott hozzá, hogy az alma héját pucoljuk le Neki, mert ő azt nem eszi. Egyszer vendégségben voltunk és a házigazda megkínálta szeletelt almával - természetesen nem volt meghámozva. Mire ő ezt kifogásolni kezdte volna, de a kedves vendéglátó egy elcsépelt frázissal próbált volna "felülkerekedni": "Abban van a vitamin...!" Hát igen, ez a fahéjra többszöresen is igaz: a "héjában" van a vitamin...


A fahéjfa (Cinnamomum verum vagy C. zeylaicum), népies nevén ceyloni fahéj, cinet, cimet vagy cinnamomi a babérfélék családjába tartozó Cinnamomum növénynemzetség egyik legismertebb faja. Gyakran fahéjnak nevezik a kassziát (Cinnamomum aromaticum vagy C. cassia) is.
A 10–15 méter magasra növő fa fiatal ágainak kérgéből lehántással, majd őrléssel készítik a fahéj néven ismert fűszert. Három fajtáját ismerjük. A legjobb minőségű a ceyloni, majd a kínai és malabári fahéj.


A jóízű, finom illatú fahéj Kínából és Ceylonból származik, ahol egy vadontermő trópusi fa héja adja magát a fűszert.
Ceylon (Srí Lanka) szigetén és a Szunda szigeteken, valamint Kínában vadon előforduló, és termesztett fák ágairól lefejtett sötétbarna színű fűszer (Cinnamomi cortex). Jellemző illatú, édeskés, csípős, kissé fanyar ízű fűszer.
Vágott darabokban, vagy őrölt állapotban kerül forgalomba. Illóolajat, csersavat , gyantát, cukrot, keményítőt és fahéjaldehideket tartalmaz.
A két főbb variáns íze különböző. Az amerikai konyhában népszerű kínai (kasszia) fahéjban a csípős íz dominál, míg az Európában ismertebb ceyloni (zeylanicum) fajta enyhébb, finomabb ízű. Őrletlen állapotban kinézetük is könnyen megkülönböztethető, a ceyloni fahéj vékonyabb (papírszerű), a kínai kb. 1 mm vastag és fás. (Na ebben van a vitamin)


Története

Mintegy 300 éven át harcoltak egymással portugálok, franciák és angolok a fahéj kereskedelmi monopóliumának megszerzéséért. Valóságos fűszerháború dúlt, amely emberáldozatokat is követelt. AFűszer-szigetekről 1522-ben Magellán hajóiból csak egy tért vissza, ám több száz mázsa fűszerrel megrakodva. A hajó kapitánya jutalmul magas rangot és címerhasználati engedélyt kapott. Címerét két fahéjrúd, három szerecsendiót és tizenkét szegfűszeg díszítette.
A fahéjat a 18. század végén hatalmas mennyiségben hozták be Európába. A hollandok valóságos fahéjhegyeket égettek el, hogy megakadályozzák az árának zuhanását, ám az így is hamarosan annyira mérséklődött, hogy már mindenki asztalára jutott belőle.
Mára a fahéj egyáltalán nem drága fűszer – még akkor sem, ha a régi magyar konyhához hűen nemcsak az édes alapú recepteknél, hanem a levesekhez és a sültekhez kínált mártásoknál is használunk belőle egy-egy csipetnyit. Hazánkba a 15. században érkezett el.


(Forrás: Wikipédia)
Kapcsolódó bejegyzések