Tomatillo, avagy mexikói földicseresznye

A tegnapi nap kávézással indult, majd az egész napos csavargást egy mexikói vacsorával zártuk. Innét jött az ötlet, hogy a írjak a tomatilloról, a salsa szósz egyik alapanyagáról.

A tomatillo (Physalis ixocarpa) Észak-Amerika déli részén honos. Mexikóban és Közép-Amerikában, valamint Kelet-Afrika hegyvidékein gyakran, Indiában, Kelet-Ázsiában, Ausztráliában és Afrika megfelelő részein ritkábban termesztik. Mexikóban és Guatemalában nagyra becsülik, és évezredek óta termesztik. Két fő fajtája van: a pinponglabda nagyságú, nagy zöld, amit termesztenek és a kisebb méretű (padlizsán)lila, ami Mexikóban vadon szedhető gyomnövény.

A termés széles, gömbölyded, kb 5-6 cm-es bogyó, amit éréséig körülzár a szalmasárga, papírszerű, hosszirányban bordás csésze. Kivül ragacsos, sima és fényes héja kb. 2 mm vastag, megérve zöld, sárga, kék vagy ibolyaszínű. Íze savanykás, édes, zamatos, az egreséhez hasonló, és sok lapos, kerekded vagy elliptikus, bézs színű, 3 mm-es magot zár magába.

Felhasználása:

Az ízletes, C-vitamindús bogyókat zölden vagy éretten szedik; hűvös és száraz helyen, csészeköpenyükben több hónapig tárolhatók. Egyaránt eszik zölden vagy érett állapotban, főzve vagy párolva, zöldségnek vagy lekvárként; a friss, érett bogyókat nyersen is. Salátákhoz is keverik, de fogyasztják grillezve is. A tomatillo a mexikói salsa egyik fő alapanyaga (a többi hozzávaló a paradicsom, a chili, a vöröshagyma és a fokhagyma). Van, hogy nyersen aprítják a kész salsába, máskor kevés vízben, fedett serpenyőben 5-7 percig főzik, és ezután adják hozzá az ízesítőket. Ahány ház, annyi szokás - ez igaz a salsa fűszerezésre is: területenként változik, de leggyakrabban borssal, szurokfűvel és némi korianderzölddel ízesítik; sült hal-, és húsételekhez használják.

Kapcsolódó cikkek, érdekességek:


Koriander