Nyúl alaplé - jó lesz még valamikor

Este későn értem haza. Vele voltam. Érte mentem, hazakisértem. Aztán céltalan ballagtam. Hazafelé. Fél órája még mellette álltam, egy buszmegállóban. Ő a vállamra hajtja a fejét. Az esti város zúg, hörög. Minden tiszta sár. A hó miatt van, de hol itt a fehérség. Vacogok. Magam elé dünnyögök: szeretlek. Talán elhiszi abban a pillanatban. Azaz elhiszi, majd némán rámnéz: fáradt vagyok. Én is. Ismét otthon vagyok. Magam elé meredek és a hűtőből előveszem a levesem hozzávalóit. Listát írok a levegőbe. Minek? Fejből is tudom. Itt van mellettem. Szorongatjuk egymás kezét. Mint valami színusz görbe: egyszer fent, egyszer lent. Fent szeretnék mindig lenni. Ébren álmodni. Nem megy, de Ő mindig mellettem. Zihál. Arcán megint látom a fényeket. Elkezdek főzni. Nélküle, de Neki. Nem kockaleveslesz. Igazi, mint Ő!

Hozzávalók:

2 l viz
csontos nyúlaprólék
1 szál répa
2 szál szárzeller
1 fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
2 nagyobb babérlevél
4 ág kakukkfű
szegfűszeg (ez a meglepetés)
néhány szem hegyibors
só

Elkészítés:

Vegyünk elő egy nagyobb fazekat és töltsünk bele 2 l hideg vizet. Kevés sóval "ízesítjük" és mehet a nyúlaprólék fürdeni (Cote D'Azur), ne feledkezzünk meg alágyújtani. Kis láng felett felforralom, a képződő habot folyamatosan eltávolítom. Ne hagyjuk a nyulakat egyedül árválkodni a vizben: zsutty bele a megtisztított zöldségeket, fűszereket a harmónia kedvéért. Na most jön a mélypont, mivel éjfélkor álltam neki az alaplevem elkészítésének hajnalig nem igazán aludtam, de az eredmény kárpótolt: leülepítettem és leszűrtem. Ennyi.