Kisparázs - bennünk is ég valami

Hideg volt. Vártam a megállóban. A láztól remegtem. Jó lesz egy leves. Ma nem főzünk. Teljes kudarc. Hamarosan leszállsz a buszról. A szél jeges virgáccsal verte végig s összekarmizsálta arcomat. Mindjárt itt leszel. Szederjesre fagyott a kezem. Mikor megérinted majd kiolvad. Csorogtak a könnyeim, mintha megolvadt volna bennem az élet, az a kis darab, amit nem jégkupacként rugdosnék tovább. Körös körül tétova és vacogó arcok. Mint megannyi sikátor. Végre feltűnt a buszod. A szívem helyett egy merő nagy dobbanás. Itt vagy. Itt leszel. A busz szilaj fékezéssel megállt előttem. Már látlak. Te nem vettél észre. Szenvtelen arccal mész el mellettem. Megragadlak. Összerezzensz. Nem vagyok jól. Érzem. Belém karolsz. Vacogva támolygunk haza. Otthon meleg van. Büdős. Valamit a konvektorra öntöttem. Minő illatorgia. Fahéj? talán az, de cseppet sem ünnepi. A helyzet eleinte több mint kétségbeejtő. Lefekszel. Gyenge vagy. Az arcodat cirógatom. Nem vagy éhes? Nem bírok ételre gondolni. Átölelsz. Így fekszünk, mint a kandallóban két hasáb. Melegítelek. Kitartásomnak meg is lett a foganatja. Már látom a szemedben a lángot. Parázslani. Kitartás üvöltöm. Mosolyogsz. Éhes vagy. Én is. Lassan elindulunk. Részegen, önfeledten téblábolunk. Én tudom az utat. Te követsz. Bízol bennem. Állni a sarat, ezért sem engedni. Szorítod a kezem, nem engedsz el. Sajogtak a tagjaim és émelygett a gyomrom, akkor a rongyokban, az állati pofák közt, az utca fagyos, de mégis dögletes levegőjében Téged kereslek, bújócskázva a fejek és kalapok között. Többnyire magad elé meredsz. De egyszer találkozott tekintetünk. Itt vagy, csak egy pillanat volt.

Megérkeztünk. Kisparázs. Kazinczy utca. A hidegtől mámorosra fagyva becsúszunk. Leülünk. Csak az ablak mellett van szabad hely. Mellém ülsz. Egy Tom Ka Kai levest kérünk. Ketten eszünk. A combodra teszem a kezem. Megremegsz. Egymást etetjük. Legközelebb mi is ilyen levest főzünk... együtt!