A fánk mindig is a kedvenceim közé tartozott. A farsangi szezon közeledtével lépten nyomon fánk receptek köszönnek ránk, de mit tudunk a fánk történetéről?
A fánk már az ókori Egyiptomban is ismert volt. II. Ramszesz, egyiptomi fáraó sírjának egyik domborművén két rabszolga szorgoskodik: csiga alakú süteményeket készít. Egyik a forró fedőt egy bottal emeli le, a másik a süteményt két bottal emeli ki. A sütemény kedveltségét jelzi, hogy a választékot bemutató ábrán a "fritőzből" kiemelt csigából három darab kiemelt helyen, a többihez viszonyítva sokkal nagyobb méretben látható.
A fánk szakrális jelentéssel is bír: az izraelita ünnepek közül kiemelném a Hanukát. Az ünnep során elfogyasztott fánknak szintén történelmi háttere van:
Kr.e. 168-ban IV. Antiókhosz Epiphanész, szeleukida uralkodó a jeruzsálemi Szentélyben oltárt emelt Zeusznak és egy disznót áldozott fel rajta. Izrael népe nem nézte tétlenül ezt a szentségtörést. Matitjahu nevű főpap és fia, Jehuda Makabi vezetésével felkelés tört ki. A harcok három és fél éven át, Antiókhosz haláláig tartottak. Jeruzsálemet fél évvel hamarabb, december környékén sikerült visszafoglalni. A Törvény előírta a megszentségtelenített Templom megtisztítását, ami nyolc napig tartott. Ehhez azonban rituálisan tiszta olajra volt szükség, hogy nyolc napig táplálni tudják vele a lámpások lángját. Felkutatták az egész Templomot, de csak egy napra való olajmennyiséget találtak. Nem tudtak mit tenni, feltöltötték vele a lámpásokat. A hagyomány szerint az olaj – csoda folytán – kitartott a nyolcadik nap végéig. Erről a csodáról emlékeznek meg az izraeliták az olajban sült fánk fogyasztásakor.
A köztudatban a fánk európai elterjedéséről két legenda él a köztudatban:
Az egyik szerint Marie Antoinette királyné, XVI. Lajos hitvese, egy kalandos karneváli éjszakán ismerte meg a beignets nevű francia süteményt. A királyné a Tuilleriákban rendezett farsangi álarcosbálról megszökött, és álöltözetében elvegyült a tömegben, amely az utcákon kavargott. A sétálás közben megéhezett a királyné, így egy mézeskalácsos mestertől vásárolt egy fánkot. A fánk rendkívül megízlett neki, ezért az őt kísérő lovagnak meg kellett vásárolnia az egész kosár tartalmát. A karnevál elmúltával a fánksütőt a palotába rendeltette. A mézeskalácsos elmesélte a fánk receptjét és elkészítési módját a királyné cukrászának. A cukrász finomította, és egy kicsit módosította a receptet, és ettől kezdve a királyi lakomák kedvelt finomságává vált a fánk.
Az emberek hamar megkedvelték a finom, laktató, olcsó tésztafélét, hamar divatos süteménnyé és a farsang kísérőételévé vált.
Mások szerint a fánk bécsi eredetű édesség:
„Az eset úgy kezdődött, hogy egy bizonyos Krapfen nevű pék elhalálozván, műhelyét özvegye vezette tovább. Nem volt könnyű az élete özvegy Krapfenénak, mindazonáltal továbbra is az ő pékségéből került ki a legfehérebb, legfinomabb kenyér, a város legtávolabbi részéből is elzarándokoltak érte az emberek.
Ám egy napon valami okból a kenyér nem készült el idejében. A vásárlók közül ki üres kézzel, bosszúsan ment el, ki türelmetlenül várt, s cifrákat mondott.., mígnem a pékné végképp kijött a sodrából, és egy darab kenyértésztát, valakinek a fejéhez akarta vágni.
Szerencsére rosszul célzott és a tészta nem az illető képén csattant, hanem a kályhán lévő lábasba pottyant, amelyben zsír forrdogált. A váratlan következmény az lett, hogy a célját tévesztett tészta néhány perc alatt szép aranysárgára sült, s a véletlen jóvoltából megszületett az első fánk, amit a bécsiek azóta is Krapfennak neveznek.”
(Részlet Halász Zoltán Mesélő szakácskönyvéből)
Magyarországon a fánk a 19. században terjedt el széles körben, egy korabeli feljegyzés szerint 1603-ban gróf Thurzó Szaniszló galgóci várában már fánkot szolgáltak fel egy lakomán - hetedik fogásként!
A fánksütés szokása a Dunántúlról terjedt el, és vált egyre több helyen szokássá, hogy a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsangkor édességként az asztalra kerülhessen ez a finom nyalánkság.
A farsangi fánk általában könnyű tojásos tésztából készül, de más variációja (burgonyás, csöröge, stb.) is van. A fánk készülhet töltetlenül, vagy töltve, a tetejét újabban különféle bevonatokkal díszítik. De van sós variációja is.
Általános jellemzője, hogy bő zsírban, vagy olajban sül.
Nos, ha már ennyit beszéltünk a fánkról. Gyorsan egy receptet is találtam hozzá, persze megkóstolni sem volt semmi:
Igazi volt, nem afféle nehézkes talkelli. Könnyű és magasratörő, mint a hab és széjjel omló, hogy szinte elolvadt az ember szájában.
Különlegessége, hogy a tésztában csokoládé is volt. Ha kíváncsiak vagytok,
KATTINTSATOK IDE!
