Zöld curry paszta, vagy kétszer csípett, de nem vette el a kedvem:)

|
Pénteken a Duna TV Család - barát magazinban egy thai zöld currys ételt készítettem. Talán az egyik legfontosabb összetevője a zöld curry paszta. Itthon az Ázsia Bt. üzletében könnyen beszerezhetjük, de ha érzünk magunkban némi kitartást, otthon is elkészíthetjük. Így tettem és is. Mielőtt belevágnék az elkészítésébe egy rövid kis történetet mesélnék a paszta eredetéről:
Sziámi eredetű. Abbé de Choisy francia misszionárius így ír a sziámi konyháról: „A sziámi fél kiló rizsből kevés szárított vagy sózott hallal pár fillérért igen könnyű, izgalmas és meglepő ételeket varázsol. Egyszerű és sokféle mártást készít hozzájuk sokféle fűszerből, konyhanövényből, hagymából, fokhagymából. Különösen kedvelik a sózott rákból való ’kepit’. Ez leginkább a mustárhoz hasonlítható”.
Ezt mártás a nahm prik volt, a thaiföldiek egyik legősibb étele, amely eredetileg főként zöldborsból, rák- vagy szójapasztából és sült hagymából készült, kevés gyümölccsel vagy citrusfélével savanyították. Ezzel ízesítették sótlan gőzölt rizseiket, a 14. század óta került bele „kepi” avagy „gkapi”, vagyis erjesztett rákpaszta. Mikor aztán a portugálok a 16. században magukkal hozták a csilipaprikát, kialakult a modern kori nahm prik, melynek két fő eleme máig a rákpaszta és a csilipaprika.






Hozzávalók:

1 evőkanál garnéla paszta
3 db friss zöld chili

1 db kisebb hagyma
1 teáskanál őrölt koriander
1 db lime leve és a héja
1 szár citromfű
2 gerezd fokhagyma
1 teáskanál szójaszósz
1 evőkanál halszósz
1 teáskanál őrölt római kömény
1 / 4 csésze friss koriander (a szárak és a levelek egyaránt mehetnek bele)
1 evőkanál frissen reszelt gyömbér
2 evőkanál növényi olaj


Elkészítés:

Egy nagyobb mozsárba szórjuk bele az apróra vágott fokhagymát és hagymát és törjük pépesre. Ha szórunk rá egy kevés nagyszemű sót, akkor könnyebben tudjuk "pürésíteni". Majd adjuk hozzá a többi hozzávalót és dolgozzuk össze a pasztánkat. Férfiasan bevallom, hogy botmixer használatával sokkal hamarabb végeztem volna, de én kötöttem az ebet a karóhoz (ott is maradt kint a ház előtt) és csakazértis nekiestem. Egy kis izomláz lett az eredménye.
Az eredmény csodálatos... hogy szép? Azt nem mondanám: mint a galambszar:)
Kapcsolódó bejegyzések