Nem tudom mások hogy vannak vele, de nyáron kevésbe esnek jól a nehéz ételek. Ahogy a hőmérő higanyszála egyre feljebb és feljebb kúszik egyre inkább a mediterrán és közel-kelet ói konyhára terelődik a figyelmem... Hol jár az eszem...de történetesen nem a csengőt figyelem, hanem zöldséges előételekről álmodozom. Mivel éhes voltam, ezért az egyik legismertebb előétel elkészítéséhez fogtam hozzá. Igen, ez a hummus, magyarosabban mondhatnánk azt is, hogy csicseriborsókrém.
Ha rákeresünk az „gugliban”, akkor a találatok közt megtaláljuk a tápanyagban gazdag termőtalajt is, de mi az arab eredetű ételre gondolunk (a hummus csicseriborsót jelent arabul).
Eredete vitatatott, de már az ókori egyiptomiak is fogyasztották.
Elkészítése egyszerű, mert a püré nem áll másból, mint csicseriborsóból, citromléből, fokhagymából, olívaolajból és tahiniből. Az utóbbi az arab konyhában gyakran használatos szezámkrém, amely szaküzletekben itthon is beszerezhető.
Pitával mártogatva isteni előétel, de balzsamos nyárestéken egy teraszon ülve egy pohár borral mennyei.
Hozzávalók:
Pitához:
1 kg liszt
2,5 dkg élesztő
½ teáskanál cukor
½ evőkanál só
min. 0,5 l langyos víz
Tahinihez:
10 dkg szezámmag
½ dl víz
1 gerezd áttört fokhagyma
1 evőkanál olíva olaj
só
fél citrom leve
Humuszhoz:
400 g főtt, lecsöpögtetett csicseriborsó
1 szelet fokhagyma (dörzsöljük át sóval)
1 citrom leve
3 – 4 evőkanál tahini
3 evőkanál extra szűz olívaolaj
kevés őrölt chipotle
friss koriander
tengeri só és fekete bors
Elkészítés:
Ne lacafazázzunk! Azon nyomban kezdjünk bele a pita elkészítésébe. Egy nagyobb és öblösebb edényben kevés langyos vízzel keverjük el az élesztőt cukorral és sóval. Adjuk hozzá a lisztet és adjunk hozzá annyi vizet, hogy egy lágy kenyértészta állagú masszát kapjunk – természetesen a tészta gyúrásáról se feledkezzünk meg. Az összegyúrt tésztánkat takarjuk le és 1 órán át kelesszük.
Lisztes kézzel 10-15 golyót formáljunk a tésztákból. Pihentessük ezeket is még negyed órán át. Amíg a tésztagolyóink békésen szenderegnek, a sütőnket melegítsük elő a lehető legmagasabb fokozatra: 250-300 fokra.
A tésztagolyóinkat jól lisztezzük be és egy sodrófa segítségével nyújtsuk ki ½ cm vastag kis pitákra.
Vegyünk elő egy tepsit és béleljük ki sütőpapirral, majd a pitáinkat szépen rendezzük el rajta, de azért a sorrend sem mindegy: amit legelőször nyújtottunk, az kerül be először, és úgy, hogy az a fele, ami eddig alul volt, felülre kerüljön. Kb. 2-3 percre betoljuk a forró sütőbe. A sütőablakon át nézzük, és amikor felpúposodik (szétválik), megfordítjuk, a másik felét is zsemleszínűre sütjük (ha fehér marad, az sem baj, nem szabad túlsütni). Tálba szedjük, konyharuhával letakarjuk, különben ropogós és kemény lesz.
A humuszunk egyik fontos összetevője a tahini (szezámmagkrém). A tahini egy arab ételekhez használandó krém, ami főként szezámmagból áll. Főleg arab élelmiszerboltokban kapható, de házilag is pillanatok alatt elkészíthető, és a hűtőben sokáig tárolható.
Ha kellően kitartóak vagyunk, törjük össze a szezámmagot egy kőmozsárban. És ha nem vagyunk türelmesek? Egy kávé vagy mákdaráló is megteszi, de én a kőmozsárnál maradok: valahogy ízletesebbnek tűnik a benne elkészült „étel”, egy bensőségesebb kapcsolat alakulhat ki köztünk és a fűszerek közt. Kőmozsár - Mákdaráló: 1-0. Az összetört szezámmaghoz adjuk hozzá az apróra vágott fokhagymát. Ezt is törjük össze. Majd keverjük el vele a citrom levét, olajat és a sót és még egy kevés vizet. Ha elkészült, jól zárható üvegbe töltöm, a tetejére olajat öntök, így meggátolom az oxidációt. Hűtőben tárolom.
És végül a humuszunk: a csicseriborsót néhány evőkanál vízzel pürésítjük. Amikor kellőképpen sima (homogén) keverjük bele az őrült chipotlet, a citromlevet, a tahinit, olívaolajat és a apróra vágott koriandert. Sóval és borssal ízesíthetjük. Ha sűrűnek találjuk egy kevés vízzel még krémesebbé tehetjük.
Az elkészült pitákkal tálalhatjuk is. És ha a teraszon fogyasztjuk, igyunk hozzá "terasz" borokat.
(Fotó: Corbis)
