Harissa

|
Harissa

Nagyon inspirált Ágnes tegnapi ajánlása, így tollat ragadtam... némi képzavar: leültem a gép elé és elhatároztam, hogy kicsit anakdotázgatok a Harissáról. Zárójeles megjegyzésbe kivánkozik, hogy az anekdota pontos definiciója a következő:
"Anekdota görög szó; azt jelenti: „kiadatlanok”. A kiadatlanság nem azt jelenti, hogy e történeteket soha nem adták ki, vagy adják ki, hanem csupán azt, hogy kihagyták őket, feledés szitált reájuk, mert nem eléggé hivatalosak, nem ütik meg valamely szakállas komolyság mértékét. Az anekdota tehát történelmi tréfa." (Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia) hát ha megkóstoljátok majd a Harissát, az nem lesz tréfa:-)

Komolyra fordítva a szót. Észak-Afrikában, főleg Tunéziában elterjedt ez a chili paprikából készített fűszeres szósz. A felhasznált alapanyagok - mondhatnánk: ahány ház, annyi szokás - eltérőek lehetnek, de legtöbbször a chili mellett paradicsomot, koriandert, vörös borsot, fokhagymát és köményt tartalmaz. A Szahara egyes területein a füstösebb változata a közkedvelt.
Leírhatnám, hogy a harissa a tunéziai Erős Pista, hiszen minden étkezéskor ott van az asztalon. Végezetül egy receptet is szeretnék megosztani Veletek:

"Legyen vörös..."

100 gr szárított piros chillipaprikát kimagozunk, majd langyos vízbe áztatjuk. 6 gerezd hámozott fokhagymát 3 evőkanál durva tengeri sóval mozsárban szétzúzunk. Tegyük félre.4 evőkanál római köményt és 6 evőkanál koriandermagot vasserpenyőben néhány percig pirítunk, míg az illat fel nem száll. Kőmozsárban alaposan megtörjük, majd átszitáljuk. (Ami fennmarad, azt ismét megtörhetjük és átszitálhatjuk.) Ezt is félretesszük. Ha valakinek nincsen kőmozsara elkészítheti botmixerrel is, de a kőmozsárban készült válozat mégis finomabb.

A már megduzzadt paprikát éles késsel finomra vágjuk, majd mozsárban kevés tengeri só hozzáadásával pasztává törjük. Végül a külön elkészített hozzávalókat mind összekeverjük mozsárban, s felhígítjuk 8-10 evőkanál olívaolajjal.A kuszkusz tálalásához a harisszát kevés paradicsompürével ízesítjük, s a húsos-zöldséges főzőlével felengedjük, így öntjük az ételre.

A zöld változat
 
A harissának ezt a változatát főleg szárnyasokból készült ételekhet tudnám ajánlani. A fenti módszerrel készül, a következő hozzávalókból:


1 evőkanál köménymag
2 kávéskanál koriandermag
1 kávéskanál római kömény
125 gr nagyobb zöld chilipaprika, kimagozva
2 maroknyi finomra vágott friss zöldpetrezselyem
2 maroknyi finomra tépett friss koriander zöldje
fél maroknyi friss mentalevél
2 kávéskanál finomra vágott fokhagyma
1 kávéskanál só8 cl olívaolaj (vagy dióolaj)

Szerecsendió

|
Szerecsendió
(Myristica fragrans)

Folytatjuk a karibi konyha által használt fűszerek, alapanyagok bemutatását. A fűszer a Banda-szigetekről származik Kelet-Indonéziából. Számos középkori feljegyzés bizonyítja, hogy már a XIII században is ismert volt. A fa termésének a szárított húsa a szerecsendió-virág (macidis flos), magva a szerecsendió (nux mochata). A „szerecsendió-virág” a termés húsától megszabadított, vagyis a magról leválasztott magköpeny. A „szerecsendió-virág” (macidis flos), (vagy rövid népszerű nevén „macis”), a 16. század óta kedvelt fűszer Európában. Népies elnevezése: muskátdió.
Termése húsos, 1 magvú, lapított-körte alakú tüsző (9 cm hosszú és 7 cm széles), melyen feltűnő hasi varrat látható. Sima héja beérve sárgás- vagy barnászöld. A fehéressárga, mintegy 1,5 cm vastag, bő levű terméshúsban egyetlen elliptikus mag van, amelyet hálózatosan széthasadt, vastag hártyaszerű, barna vagy világító vörös magköpeny vesz körül. a maghéj barna, fás, mintegy 2 mm vastag, és egy barna, kemény magbelet burkol be, amelynek táplálószövete labirintusszerű struktúrájú. A magköpeny és a mag erősen aromás.



Az érett termés szerecsendiónak nevezett magja többnyire héj nélkül kerül forgalomba. Magbele világszerte az egyik legjelentősebb fűszernek számít, amely egyedülálló zamatával tűnik ki. Az őrölt szerecsendiót ételek, mártások, sütemények, édességek és italok fűszerezésére használják. Ugyancsak fűszerként ismert a magköpeny is, amelyet a köznyelvben szerecsendió-virágnak neveznek. A szerecsendió-virágot ezenkívül kandírozva édességként fogyasztják, és zselé előállítására is felhasználják. A magbél és a magköpeny zsíros és illóolajokban, valamint gyantákban gazdag, amelyek az élelmiszer-, gyógyszer- és kozmetikai iparban szerepelnek. Délkelet-Ázsiában a savanyú és összehúzó hatású terméshúst kandírozzák, eközben sós vízbe helyezik, hogy a cseranyagokat kivonják belőle, befejezésül cukorral többször felfőzik, és végül megszárítják.


Kellemesen aromás, de erős fűszer, óvatosan kell használni. Mérsékli a savtúltengést, javítja az emésztést. A termésből kifejtett magját szárítva, egészben, vagy őrölt formájában használjuk. Hús- és zöldséglevesek, mártások, főzelékek, burgonyás ételek, vagdalt húsok és halak, vadételek ízesítője. Használhatjuk még mézes süteményekhez is, de mérsékelten adagoljuk, mert csípőssé teheti a süteményt.
A szerecsendió az emésztést serkentő, de stimuláló hatású afrodiziákumak is számít, és nagy mennyiségben fogyasztva mámorító, túladagolva toxikus hatású, és görcsöket okoz.
 
Nagy mennyiségű illóolajat tartalmaz, melynek fő alkotórésze, a miriszticin. Olajában monoterpének, pinenek, sabinen, kb. 13% miristicin, 5-7% elemicin, szafrol, fenol, aromás éterek és lignanok találhatók.
Kapcsolódó bejegyzések