Fahéj

|

Fahéj

(Cinnamomum verum vagy C. zeylanicum)


Ki ne ismerné a fahéjat, mint fűszert? Természetesen szinte mindenki, hiszen megannyi "formában", ételben és süteményben találkozhatunk vele. Őrölt állapotban mézeskalács, almás lepény, rétes, zsírban sült fánk, rizsételek, tejes ételek, míg egész állapotban kompótok, befőttek, gyümölcslevesek, forralt borok és egyéb italok készítésénél.
A gyógyászatban emésztésserkentő, étvágyjavító, gyomorerősítő hatása miatt használják. A fahéj serkenti az emésztést, és hurutok ellen is kiváló, legalábbis a régi korok orvosai szerint. Talán ezért szerepelt régen a nehezen emészthető ételek sora végén az illatozó fahéjas sütemény. És egy receptet is szeretnék megosztani Veletek: Fahéjas tejes pite (Bougatsa)

Ha már említettük a kompótokat: nagyobbik fiam egy időben ragaszkodott hozzá, hogy az alma héját pucoljuk le Neki, mert ő azt nem eszi. Egyszer vendégségben voltunk és a házigazda megkínálta szeletelt almával - természetesen nem volt meghámozva. Mire ő ezt kifogásolni kezdte volna, de a kedves vendéglátó egy elcsépelt frázissal próbált volna "felülkerekedni": "Abban van a vitamin...!" Hát igen, ez a fahéjra többszöresen is igaz: a "héjában" van a vitamin...


A fahéjfa (Cinnamomum verum vagy C. zeylaicum), népies nevén ceyloni fahéj, cinet, cimet vagy cinnamomi a babérfélék családjába tartozó Cinnamomum növénynemzetség egyik legismertebb faja. Gyakran fahéjnak nevezik a kassziát (Cinnamomum aromaticum vagy C. cassia) is.
A 10–15 méter magasra növő fa fiatal ágainak kérgéből lehántással, majd őrléssel készítik a fahéj néven ismert fűszert. Három fajtáját ismerjük. A legjobb minőségű a ceyloni, majd a kínai és malabári fahéj.


A jóízű, finom illatú fahéj Kínából és Ceylonból származik, ahol egy vadontermő trópusi fa héja adja magát a fűszert.
Ceylon (Srí Lanka) szigetén és a Szunda szigeteken, valamint Kínában vadon előforduló, és termesztett fák ágairól lefejtett sötétbarna színű fűszer (Cinnamomi cortex). Jellemző illatú, édeskés, csípős, kissé fanyar ízű fűszer.
Vágott darabokban, vagy őrölt állapotban kerül forgalomba. Illóolajat, csersavat , gyantát, cukrot, keményítőt és fahéjaldehideket tartalmaz.
A két főbb variáns íze különböző. Az amerikai konyhában népszerű kínai (kasszia) fahéjban a csípős íz dominál, míg az Európában ismertebb ceyloni (zeylanicum) fajta enyhébb, finomabb ízű. Őrletlen állapotban kinézetük is könnyen megkülönböztethető, a ceyloni fahéj vékonyabb (papírszerű), a kínai kb. 1 mm vastag és fás. (Na ebben van a vitamin)


Története

Mintegy 300 éven át harcoltak egymással portugálok, franciák és angolok a fahéj kereskedelmi monopóliumának megszerzéséért. Valóságos fűszerháború dúlt, amely emberáldozatokat is követelt. AFűszer-szigetekről 1522-ben Magellán hajóiból csak egy tért vissza, ám több száz mázsa fűszerrel megrakodva. A hajó kapitánya jutalmul magas rangot és címerhasználati engedélyt kapott. Címerét két fahéjrúd, három szerecsendiót és tizenkét szegfűszeg díszítette.
A fahéjat a 18. század végén hatalmas mennyiségben hozták be Európába. A hollandok valóságos fahéjhegyeket égettek el, hogy megakadályozzák az árának zuhanását, ám az így is hamarosan annyira mérséklődött, hogy már mindenki asztalára jutott belőle.
Mára a fahéj egyáltalán nem drága fűszer – még akkor sem, ha a régi magyar konyhához hűen nemcsak az édes alapú recepteknél, hanem a levesekhez és a sültekhez kínált mártásoknál is használunk belőle egy-egy csipetnyit. Hazánkba a 15. században érkezett el.


(Forrás: Wikipédia)

Tasmán hegyi bors

|
Tasmán hegyi bors
(Tasmannia lanceolata)

A napokban már kapcsolatba kerültem a makadámdióval és így némi késztetést éreztem, hogy alaposabban körüljárjam a témát. Némi keresgetés után rátaláltam néhány érdekes ausztrál fűszerre. A késztetés tettekre sarkalt - alaposan oldalba bökött az a sarok: nyakamba vettem a várost és elindultam megkóstolni ezeket a különleges ízeket. Első ilyen élményem a Tasmán hegyi bors volt.



Jó előre figyelmeztettek, hogy némileg eltér a mi borsunktól, de fittyet hányva ezekre az intésekre, vadul rágcsálni kezdetem egy bors szemet. Semmi. Nem éreztem semmi különlegeset.. de nem tartott sokáig ez az "állapot". Néhány másodperc múlva édeskés ízek kezdtek flörtölni az ízlelőbimbóimmal, majd lassan kimutatta a "foga fehérjét". Minő érdekes társítás:bors és a fehér szín, de tartogatott még más meglepetéseket is ez a fűszer. Az édeskés ízek helyét lassan átvette a bors csípős, de ugyanakkor a harmónikus felhangjai.... No de akkor kicsit beszéljünk magáról a hegyi borsról.

A növény Délkelet-Ausztráliában őshonos, 2-10 m magasságot is elérő cserje. Mind a termését, mind pedig a leveleit felhasználhatjuk ízesítésre. A nyár folyamán fehér illetve krémszínű virágok jelennek meg rajta, mígnem ősszel 5-8 mm átmérőjű terméseket hoz. szüretre fel! A növényt Jean Louis Marie Poiret francia botanikus fedezte fel, és 1969-ben A.C. Smith-től kapta a mostani nevét.

Összetevők
Legfontosabb összetevője a Polygodial vegyület, amely több bors fajtában is megtalálható.

Felhasználása
Mindazon túl, hogy kitünű antioxidáns, mi mégis elsősorban ételeink ízesítésére használjuk. Bárány, sertés és vadhúsból készült ételekhez ajánlom.
Kapcsolódó bejegyzések