Cajun ízesítő keverék

|
Egy a kereskedelmi forgalomban is kapható fűszerkeverékről szeretnék írni. Ez a Cajun Ízesítő (Cajun Seasoning), de mit is takar ez a név? A fűszerkeverék még érthető lenne, de ez a  kaján cajun?


Franciaországból a 17-18. században La Rochelle kikötőjéből számos református emigrált a mai Egyesült Államok franciák lakta területére, melyet  akkoriban Akadiának neveztek. Majd az angolok, miután elfoglalták a területet, az ott élő, főleg franciaajkú lakosságot áttelepítették a mai Louisiana területére. Ők a cajunok. A cajun konyhára jellemző az egyszerűség, a francia hagyományos és a helyi sajátosságok ötvözése. Íme egy egyszerű fűszerkeverék, amely a legtöbb cajun étel ízesítésére használhatunk.

Hozzávalók:

750 g  asztali só
5 evőkanál cayenne bors
3 evőkanál fekete bors
3 evőkanál  vöröshagyma por
3 evőkanál fokhagymapor
 3 evőkanál chili por
1 evőkanál kakukkfű
1 evőkanál  szárított bazsalikom
4 közepes babérlevél



Elkészítés:

Roppant egyszerű ennek a fűszerkeveréknek az elkészítése. Vegyünk elő egy turmixgépet (a kitartóbbak használhatják a jól bevált kőmozsarat is, de itt hívnám fel a figyelmet, hogy nem kevés időt tudunk megspórolni, ha a gépesített hadosztállyal megyünk neki  fűszereknek). A só kivételével tegyük bele az összetevőket a turmixunk várakozó szájába. Zárjuk le a tetejét és alaposan turmixoljuk – micsoda szóismétlés. Majd ha a gépben eloszlik a fűszervihar, a porított fűszerkeverékünket adjuk a sóhoz és keverjük össze. Készen is vagyunk.

(Képek: Corbis) 

Görögdinnye gaspacho

|
A gazpachoról általában a spanyol „paradicsomleves” ugrik be mindenkinek, de mint arról már korábban  is írtam, eredetileg se nem paradicsom, se nem spanyol étel volt a gaspacho.

Időközben a gaspachonak kialakult egy másik jelentése is, ami az étel elkészítési technikájára utal. A görögdinnye gaspachoból hiányzik a kenyér és a fokhagyma is, de az „állaga”... na az gazpacho.

Miért pont görögdinnye? Piros és harmonizál a paradicsommal. Ilyenkor nyáron pompás desszert lehet a nyáresti asztalokra, de fogaszthatjuk „köretként” is. Lássuk csak!



Hozzávalók:

4 csésze friss, magozott és kockára vágott görögdinnye
3 közepes paradicsom
1 kisebb hámozott és kockára vágott uborka
1 közepes kimagozott és apróra vágott Serrano chili paprika
½ csésze kimagozott és apróra vágott sárga kaliforniai paprika
¼ csésze limelé
¼ teáskanál só
½ teáskanál fekete bors

Díszítéshez:

¼ csésze apróra vágott koriander zöldje

Elkészítés:

Ennek a pompás hűsítőnek az elkészítését a paradicsommal kezdjük: egy nagyobb edénybe forraljunk vizet. A forrásban lévő vízbe óvatosan tegyük bele a paradicsomokat. Egy szűrőkanál segítségével emeljük ki Őket, majd folyó víz alatt hűtsük le annyira, hogy meg tudjuk hámozni: egy éles kés segítségével könnyedén megszabadíthatjuk a „burkolattól” őket. Vágjuk négyfelé a paradicsomokat és távolítsuk el a magokat. Rakjuk félre a paradicsomokat egy tálba.

Adjuk a paradicsomhoz a többi összetevőt. Egy botmixer segítségével alaposan turmixoljuk össze.

Sóval, borssal és a lime-ok levével ízesíthetjük. Rakjuk be a hűtőbe és min 4 órán át hagyjuk pihenni. Szórjuk meg apróra vágott korianderrel.

Fogyaszthatjuk üresen, de kitűnő kiegészítő lehet crostini vagy akár grillezett rákok mellé is.


(Fotó: Corbis)

Joghurtos-mentás borsóleves

|
A török konyha előszeretettel készít joghurtos leveseket. Ez a borsó leves az felhasznál fűszereknek – elsősorban a mentának köszönhetően – visszaadja azokat az ízeket, melyek elrepítenek a bazárok világába. Ha igazán autentikusak szeretnék lenni, használjunk házi készítésű joghurtot. Ennek a receptjét most nem írom le, majd legközelebb...

Ez a frissítő hatású leves (melynek a receptjét a Casa Moro c. könyvben olvasam) – feltéve, hogy az alaplevünket korábban elkészítettük – néhány perc alatt elkészíthető. Tálalhatjuk önmagában is, de nagyon finom fokhagymával átdörzsölt piritóssal. Természetesen a pirítóst locsoljuk meg egy kis olívaolajjal.

Ehetjük melegen és hidegen is.

Hozzávalók:

Csirke alapléhez:
1 egész csirke
1 hagyma héjával
1 sárgarépa
1 szál angol zeller
½ póré (csak a fehér része)
1 zeller gumó
1 gerezd fokhagyma
5 szál petrezselyem
1 szál kakukkfű
1 babérlevél
1 szegfűszeg
5 szem bors


Leveshez:
1 tojássárgája
½ evőkanál kukorica- esetleg búzaliszt
400 g görög joghurt
750 ml csirkealaplé
50 g vaj
1 evőkanál extraszűz olivaolaj
2 gerezd finomra szeletelt fokhagyma
3 evőkanál durvára tépett friss mentalevél
750 g zöldborsó
tengeri só és frissen tört bors

Tálaláshoz:
100 g görög joghurt
½ gerezd fokhagyma összetörve
olívaolaj

Elkészítés:

Hol lehet kapni görög joghurtot? Görögországban. Milyen okos válasz, de mi is elkészíthetjük házilag. Mi sem egyszerűbb: egy konyharuhába tegyük át a joghurtot és egy madzaggal átkötve ez a a kis batyút, akasszuk fel valahová. Hagyjuk lecsöpögni. És az eredmény? egy sűrű fehér massza. Jómagam egy-két csepp citromlével szoktam még ízesíteni. Fantasztikus.

Elsőként készítsük el a csirke alaplevet!

A fenti alapanyagok durván két liter alaplé elkészítéséhez elegendőek, de bízom benne, hogy ez a recept elnyeri a tetszéseteket és akkor legközelebb is ezzel várjátok a vendégeket...

Egy nagy edényben közepes lángon egy órán keresztűl elkezdem főzni a csirkét, a hagymát, a sárgarépát, a zeller gumót, a pórét és az angol zellert. Persze a víz kimaradt: hideg vízben kezdjük el főzni. Ne hagyjuk, hogy felforrjon a levünk: éppen csak gyöngyözzön. A közben képződő habot egy szűrőkanál segítségével merjük le. Majd adjuk hozzá a maradék hozzávalókat és még egy órán át főzzük. A végén átszörjük és kész az illatos alaplevünk. Jobb, mintha kockalevesből készítettük volna.

Most már a borsólevesünkün a sor. Egy nagy tálban keverjük el a liszttel a tojássárgáját. Adjuk hozzá a joghurtot is, majd a csirke alaplevünk felét. Ha simára kevertük tegyük félre egy picit. Első gondolatom az volt, hogy a joghurt melegítéskor ki fog csapoódni, de a liszt és a tojás jótékony hatásának köszönhetően ezzel a kockázattal nem kell számolnunk. Vegyünk egy jókora nagy edényt és kis lángon kezdjük el melegíteni. Dobjuk bele a vajat és az a kevés olívaolajat. Mikor elkezd gőzőlögni, adjuk hozzá a menta levelek felét és a fokhagymáinkat. Vigyázzunk meg ne égjen a fokhagyma: pirítsuk aranybarnára. Adjuk hozzá a borsót. Néhány percig kevergessük –nekem utólagosan 5 percnek tűnt. Adjuk hozzá a maradék alaplevet. Forrástól számítva még 2 percig rotyogtassuk. Bár itt számokkal hadakozom, de az a lényeg, ha a borsó megpuhuljon. Egy botmixer segítségével a lehető legpürésebbre (vagy inkább legsimábbra?) turmixoljuk. Öntsük össze a borsó pürénket a joghurtos alaplével. Főzzük össze őket. Sóval és borssal ízesíthetjük. Mikor elkezdene forrni, zárjuk el alatta a lángot. Keverjük el benne a maradék mentát.

Tálalhatjuk így is, vagy elkeverhetjük az ízesített joghurttal is. Egy kevés olívaolajjal megspriccelve nagyon rusztikus hatás érhetünk el.

(Fotó: Corbis)

Narancsos csokoládés mousse

|
Szigorúan kettesben, gyertyafény mellett fogyasztandó! Egy romantikus vacsora elengedhetetlen kellékének is nevezhetnék ezt a csodás narancsos csokoládé mousse-t.

Érdemes a lehető legjobb minőségű (minimum 70% kakaótartamú) csokoládét használnunk. Ne is szaporítsuk a szavakat, lássunk hozzá!





Hozzávalók:

250 g sötét vagy félédes csokoládé, apróra törve
2 evőkanál vaj
½ csésze narancslé
1 teáskanál frissen reszelt narancshéj
1.5 evőkanál fehér kristálycukor
3 nagy tojás sárgája
tál jeges vizet
1 ¼ csésze tejszínhab

Elkészítés:

A csokoládét nem illik közvetlenül melegíteni, ezért elsőként fogunk egy nagyobb edényt és fölé teszünk egy kisebbet. A nagyobb edény feltöltjük annyi vizzel, hogy ne érje el a kisebb edény alját. Kezdjük el melegíteni ezt a pompás szerkezetet. Az alsó edényből felszálló gőz fogja majd a felső edényben a csokoládét megolvasztani. Mikor a víz forrni kezd, vegyük vissza a lángot.

Az összetört csokoládé darabokat tegyük a felső edénybe és olvasszuk fel. Majd adjuk hozzá a vajat, egy csipetnyi sót, a narancslé felét és keverjük el. Keverjük el és vegyük le a nagyobb edényről.

Egy másik edényben habverővel keverjük össze a reszelt narancshéjat, a cukrot, a tojások sárgáját és a maradék narancslevet. Kis lángon, folyamatos kevergetés mellett főzzük 2-3 percig. Ha igazán szakszerűek szeretnénk lenni, addig kell főzni, míg el nem éri a 71 fokot.

Amikor elkészültünk, habverővel keverjük össze a tojásos keverékünket az olvasztott csokoládéval. A kész és illatozó csokikrémünket a tállal együtt tegyük be a jeges vizet tartalmazó tálba. Időnként keverjük össze, hogy egyenletesen hűljön a krémünk.

Majd óvatosan keverjük bele a tejszínhabot. Egy spatula segítségével rakjuk át kis üvegtálakba. Érdemes jóval a fogyasztás előtt elkészíteni és a hűtőben tárolni. Díszíthetjük narancshéjjal is.

(Fotó: Corbis)

Szardínia fasírt

|
Ki nem ismerné a fasírtot. No most nem arra a menzán kapott öklömnyi, olykor-olykor odaégett valamikre gondolok. Elég sokszor ettem már kisebb gombócokat paradicsomszósszal és tésztával tálalva.

Most egy marokkói receptet szeretnék Veletek megosztani. Itt fasírtok nem sertés- vagy marhahúsból készülnek, hanem a szardínia.





Hozzávalók:

Fasírthoz:

12 filézett, lepikkelyezett szardínia
5 evőkanál durvára vágott friss koriander
2 gerezd fokhagyma sóval péppé zúzva
1 citrom leve
tengeri só
frissen őrölt bors

Paradicsomszószhoz:

1 kg friss, érett paradicsom meghámozva
4 evőkanál extra szűz olívaolaj
2 gerezd fokhagyma vékonyra szeletelve
1 evőkanál római kömény, durvára törve

Tálaláshoz:

finom búza- vagy kukoricadara
3 evőkanál friss korianderlevél

Elkészítés:

Kezdjük a fasírt golyók elkészítésével. A halacskákat a korianderrel együtt aprítsuk finomra. Csinálhatjuk botmixerrel is, de a hagyományos „kézimunka” sokkal szebb állagot eredményez. A felaprított halat és koriandert keverjük össze római köménnyel, fokhagymával, citromlével. Sóval és borssal ízesíthetjük.

Egy nagyobb és laposabb tálba öntsünk búza- vagy kukoricadarát, majd hintsük meg egy csipetnyi sóval és kézzel keverjük el. Vegyünk ki a szardiniás keverékünkből falatnyi darabokat és formáljunk golyókat, majd hempergessük meg a darában. Amint ezzel végeztünk, tegyük hűtőbe minimum 2 órára. Így a labdácskáink megdermednek és könnyebb lesz majd sütni őket.

Amíg a hűtőben dermednek – igen ebben a kánikulában lehet rájuk irigykedni készítsük el a paradicsomszószt: a paradicsomokat keresztirányban felezzük el és magozzuk ki. Csöpögtessük le levét. Egy tál felett nyomkodjuk szét a zöldség húsát. A héjat és a magokat dobjuk ki.

Egy nagyobb serpenyőben forrósítsuk fel az olívaolajat és dobjuk bele a fokhagyma darabokat. Pirítsuk meg, de vigyázzunk, nehogy odaégjen a hagyma. Adjuk hozzá a paradicsomot. Adjunk hozzá egy csipetnyi sót. Közepes lángon főzzük, míg a paradicsom levének nagy része elpárolog és a szószúnk kellőképpen besűrűsödik. Főzés közben adjuk hozzá a római köményt.

Ha a paradicsom szószunk nem különösképpen édes, akkor egy kevés porcukorral ízesíthetjük.

Vegyük ki a hűtőből a szardíniafasirtokat. Egy nagyobb serpenyőben melegítsünk olajat és süssük meg benne a labdácskáinkat. Tapasztalataim alapján egyszerre 3-4 perc alatt , több adagban süthetjük ki a húst.

Hintsük meg korianderrel és a paradicsomszósszal kenyérrel tálalhatjuk. Ha szeretnénk elkápráztatni a vendégeinket, süssünk pitát és friss salátával együtt benne kínálhatjuk a gombócokat.

(Képek: Corbis)

Chipotle hummus pitával

|
Nem tudom mások hogy vannak vele, de nyáron kevésbe esnek jól a nehéz ételek. Ahogy a hőmérő higanyszála egyre feljebb és feljebb kúszik egyre inkább a mediterrán és közel-kelet ói konyhára terelődik a figyelmem... Hol jár az eszem...de történetesen nem a csengőt figyelem, hanem zöldséges előételekről álmodozom. Mivel éhes voltam, ezért az egyik legismertebb előétel elkészítéséhez fogtam hozzá. Igen, ez a hummus, magyarosabban mondhatnánk azt is, hogy csicseriborsókrém.

Ha rákeresünk az „gugliban”, akkor a találatok közt megtaláljuk a tápanyagban gazdag termőtalajt is, de mi az arab eredetű ételre gondolunk (a hummus csicseriborsót jelent arabul).

Eredete vitatatott, de már az ókori egyiptomiak is fogyasztották.

Elkészítése egyszerű, mert a püré nem áll másból, mint csicseriborsóból, citromléből, fokhagymából, olívaolajból és tahiniből. Az utóbbi az arab konyhában gyakran használatos szezámkrém, amely szaküzletekben itthon is beszerezhető.

Pitával mártogatva isteni előétel, de balzsamos nyárestéken egy teraszon ülve egy pohár borral mennyei.



Hozzávalók:

Pitához:

1 kg liszt
2,5 dkg élesztő
½ teáskanál cukor
½ evőkanál só
min. 0,5 l langyos víz

Tahinihez:

10 dkg szezámmag
½ dl víz
1 gerezd áttört fokhagyma
1 evőkanál olíva olaj

fél citrom leve

Humuszhoz:

400 g főtt, lecsöpögtetett csicseriborsó
1 szelet fokhagyma (dörzsöljük át sóval)
1 citrom leve
3 – 4 evőkanál tahini
3 evőkanál extra szűz olívaolaj
kevés őrölt chipotle
friss koriander
tengeri só és fekete bors

Elkészítés:

Ne lacafazázzunk! Azon nyomban kezdjünk bele a pita elkészítésébe. Egy nagyobb és öblösebb edényben kevés langyos vízzel keverjük el az élesztőt cukorral és sóval. Adjuk hozzá a lisztet és adjunk hozzá annyi vizet, hogy egy lágy kenyértészta állagú masszát kapjunk – természetesen a tészta gyúrásáról se feledkezzünk meg. Az összegyúrt tésztánkat takarjuk le és 1 órán át kelesszük.

Lisztes kézzel 10-15 golyót formáljunk a tésztákból. Pihentessük ezeket is még negyed órán át. Amíg a tésztagolyóink békésen szenderegnek, a sütőnket melegítsük elő a lehető legmagasabb fokozatra: 250-300 fokra.

A tésztagolyóinkat jól lisztezzük be és egy sodrófa segítségével nyújtsuk ki ½ cm vastag kis pitákra.

Vegyünk elő egy tepsit és béleljük ki sütőpapirral, majd a pitáinkat szépen rendezzük el rajta, de azért a sorrend sem mindegy: amit legelőször nyújtottunk, az kerül be először, és úgy, hogy az a fele, ami eddig alul volt, felülre kerüljön. Kb. 2-3 percre betoljuk a forró sütőbe. A sütőablakon át nézzük, és amikor felpúposodik (szétválik), megfordítjuk, a másik felét is zsemleszínűre sütjük (ha fehér marad, az sem baj, nem szabad túlsütni). Tálba szedjük, konyharuhával letakarjuk, különben ropogós és kemény lesz.

A humuszunk egyik fontos összetevője a tahini (szezámmagkrém). A tahini egy arab ételekhez használandó krém, ami főként szezámmagból áll. Főleg arab élelmiszerboltokban kapható, de házilag is pillanatok alatt elkészíthető, és a hűtőben sokáig tárolható.

Ha kellően kitartóak vagyunk, törjük össze a szezámmagot egy kőmozsárban. És ha nem vagyunk türelmesek? Egy kávé vagy mákdaráló is megteszi, de én a kőmozsárnál maradok: valahogy ízletesebbnek tűnik a benne elkészült „étel”, egy bensőségesebb kapcsolat alakulhat ki köztünk és a fűszerek közt. Kőmozsár - Mákdaráló: 1-0. Az összetört szezámmaghoz adjuk hozzá az apróra vágott fokhagymát. Ezt is törjük össze. Majd keverjük el vele a citrom levét, olajat és a sót és még egy kevés vizet. Ha elkészült, jól zárható üvegbe töltöm, a tetejére olajat öntök, így meggátolom az oxidációt. Hűtőben tárolom.

És végül a humuszunk: a csicseriborsót néhány evőkanál vízzel pürésítjük. Amikor kellőképpen sima (homogén) keverjük bele az őrült chipotlet, a citromlevet, a tahinit, olívaolajat és a apróra vágott koriandert. Sóval és borssal ízesíthetjük. Ha sűrűnek találjuk egy kevés vízzel még krémesebbé tehetjük.

Az elkészült pitákkal tálalhatjuk is. És ha a teraszon fogyasztjuk, igyunk hozzá "terasz" borokat.

(Fotó: Corbis)

Csokoholisták álom palacsintája

|

Le kell szögeznem az elején, ez nem egy kalória szegény desszert. Imádom a kakaós palacsintát, az a kedvencem. Több helyről ötletet merítve, megsütöttem a kakaós palacsintát... másképp. Érdemes belevágni! :)

Hozzávalók:
Palacsintához:
- 40 dkg liszt
- 0,7 l tej
- 3 db tojás
- 2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
- csipet só
- csipet nádcukor
Csokoládékrémhez:
- 25 dkg mascarpone
- 10 dkg keserű csokoládé (60-80%-os kakaótartalmú)
- 2 dl tejszín habbá verve
- 3 evőkanál porcukor
- 1 evőkanál vaj


Egy tálban elkeverjük a tojásokat a tejjel, sóval, cukorral és folyamatos kevergetés mellett hozzáadjuk a lisztet és a kakaót. Csomómentes palacsinta tésztát készítünk (ha túl sűrű, hígítsuk még egy kis tejjel vagy vízzel). Fél órát pihentetjük a tésztát, addig elkészítjük a csokoládékrémet. Vízgőz felett egy hőálló tálban felolvasztjuk a csokit és a vajat, majd az edényről levéve a tálat, hozzáadjuk a mascarponet, a porcukrot és a tejszínhabot. A krémet hűtőbe tesszük, amíg a palacsintákat kisütjük. A megadott mennyiségből kb. 12-15 db palacsinta lesz. Megvárjuk, amíg a palacsinták kihűlnek, majd "megépítjük" a tortát. Legalulra palacsintát teszünk, a tetejét megkenjük a csokoládékrémmel, majd újra palacsinta, krém, amíg minden el nem fogy (nekem krém került legfelülre). A tetejére szórjunk kakaóport. Ha kibírjuk, fogyasztás előtt tegyük még hűtőbe legalább fél órára. Ha nem, vágjunk belőle egy szeletet és élvezzük a csoki által okozott boldogságot.

További receptek Zizi blogján.

Sáfrányos-joghurtos sültpaprika krémleves

|


A jóféle sáfrány bibéje vörösesbarna, aromás illatú, kesernyés fűszer, az ételt aranysárga színre festi.
Régi fűszernövény, már az egyiptomiak is használták, levesek, mártások színezésére, ízesítésére. A monda szerint, amikor Zeusz Hérával tartotta menyegzőjét, sáfrány nőtt az ágyuk körül és még a főisten is megittasult az illattól. A sáfrány ma is sok helyen örvend az afrodiziákum hírnevének.

A régi rómaiak mondása: „dormivit in saccocroci” (sáfrányágyon aludt), annyit jelent, hogy valakin vidám önfeledtség lesz úrrá.

Nagyobb dózis bódulatot okoz, 20 gramm már halálos adag. 1446-ban Augsburgban egy férfit máglyán égettek el, egy asszonyt pedig elevenen ástak el sáfrányhamisítás miatt. Kleopátra sáfrányos fürdőt vett szerelmeskedés előtt, mert afrodiziákumnak vélte, a Római Birodalom császárai sáfrányszirmokkal tömették ki a párnákat, amelyekre orgiáik alatt könyököltek. Valaha a magyarok is nagy sáfránytermesztők és fogyasztók voltak.
A virág bibéjének gyűjtése nagyon fáradságos munka, termesztése sem egyszerű, ezért rendkívül drága.

A paprika a sáfránnyal ellentétben könnyen és lényegesen olcsóbban beszerezhető zöldség, olvastam róla egy érdekességet:
Az anekdota szerint az egyszerű emberek azt tapasztalták, hogy a papok, akik akkoriban tanítók és orvosok is voltak, elkezdték terjeszteni, meghonosítani a kertjeikben a paprika növényt. Hasznosságát, jó ízét bizonyítandó megpróbálták megenni is. Mivel azonban a paprika igencsak erős volt, és aki azt elfogyasztotta, annak bizony elkezdett folyni a könnye, mint aki sír-rí bánatában. Így alakulhatott ki a "pap-ríkató" szóból a paprika. Persze ebben a történetben annyi igazság mindenesetre van, hogy a szegedi ferences kolostor kertje az, ahonnan elterjedt egész Magyarországon ez a nemes növény.
A humoros elnevezés magyarázattal ellentétben a paprika neve azonban a 18. században bukkant fel először írásos emlékeinkben.
A trópusi országokban inkább a kicsi, csípős terméseket (csilipaprika) használják ételfűszerként, frissen vagy szárítva, egészben vagy megőrölve. A mérsékelt övben főként a nagy termésű, édes fajtákat forgalmazzák, és ezeket nyersen, zöldségként párolva, levesbe főzve és salátának fogyasztják, illetve szárítva édes paprika fűszerporrá őrlik.



A nagy nyári melegre tekintettel egy hideg krémlevest készítünk sült paprikából.





Hozzávalók:

6 db piros kaliforniai paprika
5 dl natúr joghurt
1 g valódi sáfrány
1 dl extra szűz olívaolaj
1 dl húsleves alaplé (vagy forró víz)

bors


A paprikákat tűzhelyen vagy forró sütőben addig sütjük, amíg a héja fekete nem lesz, közben néhányszor megfordítjuk. A sütőből kivéve legalább 15 percre zacskóba tesszük pihenni, így a héját majd könnyen lehúzhatjuk.
A paprikákat meghámozzuk, hosszában felszeleteljük, a magokat és az ereket eltávolítjuk.
A paprika darabokat az olívaolajjal, sóval, borssal együtt krémesre turmixoljuk. Közben a sáfrányt 5 percre beáztatjuk a forró alaplébe.
A paprikakrémet tálba tesszük, hozzáöntjük a sáfrányos levet, belekeverjük a natúr joghurtot, alaposan összekeverjük és szükség szerint sózzuk, borsozzuk. Jól behűtve tálaljuk.

Spenótos bárány curry

|
Aranyalma ághegyen. Bari bég a zöld gyepen... bégetett! Ez már múlt idő. Az a bari, akarom mondani bárány (ne barizzunk már itt) a hűtőben várja a sorsát: egy isteni curry készül belőle és a felhasznált fűszereknek köszönhetően varázslatos ízekkel tudjuk az ízlelőbimbóinkat sokkolni.





Hozzávalók:

Gheehez:

½ kg sózatlan vaj

Curryhez:

250g ghee vagy vaj
½ kg apróra vágott vöröshagyma
400g apróra vágott paradicsom
50 g friss, hámozott és durvára vágott gyömbér
3-4 gerezd apróra vágott fokhagyma
1 kg bárány comb vagy lapocka
1 evőkanál só
1 evőkanál őrölt kurkuma
1 evőkanál őrölt piros chili por.
1 evőkanál őrölt kömény
1 evőkanál paprika
1 evőkanál őrölt koriander
30-40 dkg friss spenót
4 közepes méretű zöld chili
4 evőkanál apróra vágott friss koriander
½ evőkanál garam masala
csipetnyi őrölt kömény és frissen őrölt fekete bors a díszítéshez

Elkészítés:

Ha igazán autentikus curry-t szeretnénk készíteni, akkor a hozzávalók listáján rögtön az első „játékost” kiszemelve, a vaj helyett használjunk gheet. Igen ám, de hol lehet ezt az összetevőt beszerezni. Indiában járva lépten nyomon belebotlunk. Itthon? Néhány boltban kapható, de elkészíthetjük magunk is.

Vágjuk fel a vajat nagyobb darabokra és közepes lángon egy vastagabb aljú edényben kezdjük el felolvasztani. Nagyon fontos, hogy folyamatosan kevergessük, így tudjuk elkerülni, hogy megbarnuljon a vaj. Forraljuk fel a vajat. Amikor elkezd habosodni, vegyük le a lángot a lehető legkisebbre (talán takaréknak hívják?). Nincs szükség fedő használatára, így folyamatosan nyomonkövethetjük a vajunk szineváltozását. Egy idő után a darabos részek az edény aljára leülepednek és az olvadt vajunk (amit közben már ghee-nek nevezhetünk) átlátszó és arany színű lesz.

Egy kanál segítségével fölözzük le. Zárjuk el a gázt az edényünk alatt és egy merőkanállal óvatosan meregessük át a ghee-t egy szalvétával kibélelt szűrőn keresztűl egy másik edénybe. Mindezt a meregetést nagy-nagy óvatossággal végezzük: ügyeljünk arra, hogy ne keverjük fel az alján lerakódott barnás darabokat.

Most hogy elkészült az egyik összetevőnk (bátran nevezhetjük alapanyagnak is), kezdjünk hozzá a curry-n elkészítéséhez: egy nagyobb serpenyőben közepes lángon melegítsük a ghee-nket. Adjuk hozzá az apróra vágott vöröshagymánkat és „főzzük” és kevergessük míg teljesen meg nem puhul, a színe pedig enyhén világos barnába nem megy át. Mikor érünk oda? szokták kérdezni a gyerekek. A mi esetünkben 20-30 perc alatt elkészül.

Egy tálba tegyük a paradicsomokat, vizet, gyömbért és a fokhagymát és egy botmixer segítségével pürésítsük. A serpenyőnkben időközbe elkészült a hagymánk. Ha „darabosnak” ítéljük” az állagát, egy szűrőkanál segítségével merjük le a hagymákat és keverjük el az előbb pürésített paradicsom, gyömbér fokhagyma keverékkel. Majd tegyük mindezt vissza a ghee-be.

Most jöhet a bárány: a kicsontozott és nem egészen apróra (3-4 cm) vágott bárányhúst tegyük bele a serpenyőnkbe. Sózzuk meg és főzzük egy jó fél órán át.

A fűszerekről se feledkezzünk meg: adjuk hozzá a bárányunkhoz a kurkumát, chili port, köményt, paprikát és a koriandert. Ha bárány combot használuk a curry-n elkészítéséhez, akkor még majdnem egy órát kell főzni (a lapockának elegendő 30-40 perc is). Ha a szószunk túlságosan sűrű lenne, adjunk hozzá egy kis vizet.

Amíg a bárányunk puhul és átveszi a fűszerek isteni ízét, egy nagyobb serpenyőben fonnyasszuk meg a spenót leveleket. Miután ezzel is megvagyunk, egy botmixer segítségével pürésítsük, adjunk hozzá 2-3 evőkanál vizet és a chili port. Tegyük félre a pépes spenótunkat.

Mikor a bárányunk kellőképpen megpuhul adjuk hozzá a curry-hez a spenót pürénket.

A jól bevált botmixerünk segítségével készítsünk a zöld chilinkből pürét és ezt adjuk a curry-hez. Vágjuk fel a friss korianderünket és a garam masalánkkal együtt adjuk a curry-hez.

Tálalhatjuk is.

(Fotó: Corbis)

Sárgadinnye saláta fetával rukkolával és fenyőmaggal

|
Elsőre szokatlan gondolat az édes ízvilágú sárgadinnyét „összeereszteni” a ringben a sós fetával. Vajon ki fog győztesen kijönni ebből a küzdelemből. Teljesen mindegy: mi „nézők” mindenképpen csak nyerünk. No lássuk!









Hozzávalók:

1 db sárgadinnye
egy kevés rukkola
10 dkg feta
3 evőkanál fenyőmag
½ lime leve
3-4 evőkanál extraszűz olívaolaj

bors

Elkészítés:

Első menet. Vágjuk négyfelé a sárgadinnyénket és egy éles késsel szabadítsuk meg a héjától. Majd egy kanál segítségével kaparjuk ki a magokat.

Második menet. Vágjuk vékony szeletekre a dinnyét.

Harmadik menet. A fetasajtunkat vágjuk 1x1 cm-es kockákra.

Negyedik menet. Rendezzük el egy tálon a sárgadinnye szeleteket és a fetakockáinkat.

Ötödik menet. Szórjuk meg a sárgadinnye-feta halmunkat rukkola levelekkel.

Hatodik menet. Élesedik a küzdelem, de fokozzuk a hangulatot a fenyőmagvakkal: egy felforrósított serpenyőben pirítsuk meg a fenyőmagvakat, óvatosan! Ne égessük oda.

Hetedik menet. Egy csészébe facsarjuk bele a lime levét, majd jöhet rá az olívaolaj, csipet só és frissen tört borsot. Keverjük össze. Kész is az öntet.

Nyolcadik menet, egyben a mindent eldöntő. Öntözzük meg a salátánkat az előbb elkészített öntettel... na és az eredmény? Kóstoljuk meg. Kiütéssel fog győzni a salátánk...

(Fotó: Corbis)

Spenóttal és kéksajttal töltött cannelloni ricotta kéregben

|
Tegnap délután Virág jóvoltánból egy szép nagy Dobogó Blue sajt büszke tulajdonosa lettem. Gondosan becsomagolta nekem – nyilvánvaló, hogy miért: amilyen finom az illata... hogy is mondjam? Hmm, na de egy sajtot ne csak az illata alapján itéljünk meg. Elvégre ez a Sajt (igen, csupa NAGYBETŰVEL írva) mennyei módon kényezteti az ízlelőbimbóinkat. Nosza felugrottam vele a gyerekekhez, ahol kisebbik fiam egyből lecsapott rá. Bármennyire is kiváncsi volt, az első falatot nagyon óvatosan vette a szájába. Egy pillanatra elcsodálkozott, majd valami földöntúli vigyor ömlött szét az arcán: kért még. Sőt annyira meggyőző volt ez az első randi számára (hiába a kémia...), hogy még alkotott is valamit.

Ma reggel rajtam volt a sor. Egy egyszerű, de annál finomabb étel elkészítésébe kezdtem bele: Cannelloni. Méghozzá spenóttal és kéksajttal töltött.

Ha igazán finomat szeretnénk, frissen készítsük el a lasagne tésztákat.

Én egy klasszikus, spenótos-kéksajtos cannelonit készítettem, aminek az a különlegessége, hogy friss lasagne tésztából készül, tehát gyúrt és lapokra nyújtott tésztát töltünk meg és tekerünk fel. Nagyon egyszerűen és gyorsan elkészíthető!

Egy kicsit még a lasagne eredetéről: egyik legismertebb olasz tészta étel, de a közelmúltban megjelent egy tanulmány, melyben brit kutatók azzal az elmélettel álltak elő, hogy a lasagne valójában II. Richard korából származik. 1390 jelent meg egy szakácskönyv Forme of Cury címen. A könyvben szerepel egy loseyns nevű étel leírása is. Főtt tésztalapokból készült, sajtmártással sütötték át, a tésztarétegek közé vagdalt főtt halat tettek in fyssh day. Édesítették és sózták, sáfránnyal ízesítették. Természetesen az olaszok nem hagyták szó nélkül a tanulmányt: londoni olasz nagykövetség tiltakozó jegyzéket adott ki, mondván, hogy Emilia Romagnában már 1316-ban bizonyíthatóan élt egy bizonyos Maria Borgogno, aki hivatásos lasagne-készítő volt.

Hozzávalók:

Lasagne tésztához:

50 dkg liszt
5 tojás

Cannelloni:

6 lap friss lasagne tészta
30 dkg spenót
10 dkg kéksajt
10 dkg fenyőmag
10 dkg erdei gomba
3 gerezd fokhagyma
1 csipet cayenne bors
½ dl extraszűz olívaolaj
3 tojássárgája
7 dkg liszt
3 dl tej
5 dkg vaj
ricotta

Elkészítés:

Mivel frissen készült lasagne tésztába szeretnénk majd tölteni a hozzávalókat, elsőként készítsük el a tésztánkat.

Gyurjúk össze a lisztet a tojásokkal egészen addig, míg a szép fényes és rugalmas lesz. Most jön a nyújtás: ha géppel csináljuk, akkor a második legvékonyabb fokozatra nyújtsuk (gyakorlottabbak sodrófával is nyújthatják; sokkal macerásabb, de a tészta sokkal rugalmasabb állagú lesz).

Vágjuk téglalapokra (10 x 10 cm), majd terítsük szét, hogy egy kissé megszikkadjon.

Készítsük el a besamel mártást: egy kisebb edényben olvasszuk fel a vajat, majd szórjuk meg a liszttel. Ízesítsük meg cayanne borssal és sóval. Majd öntsük fel forró tejjel. Érdemes jó sűrűre főzni. Ha ezzel végeztünk rakjuk félre hűlni.

Forró vizet a spenótra! Forrázzuk le a spenótot, majd egy szűrőkanál segítségével rakjuk át egy hideg vízzel teli edénybe (ha Fava babos cikkben ismertetett módszer alkalmazzuk, hamarabb lehűl). A kellőképpen lehűtött spenótot vegyük ki a fűrdőből és csepegtessük le – még egy kinyomkodásra való felszólítást is megkockáztatnék.

Most jön a kedvenc részem, mármint ami a konyhám illatokkal történő elárasztását illeti: Egy serpenyőben egy kevés extraszűz olívaolajon a megtört fokhagymákat piritsuk meg, majd adjuk hozzá az összemorzsolt kéksajtot, gombát, fenyőmagot. Sóval és borssal ízesítsük meg. Adjunk hozzá egy kevéset a besamel mártásunkból. Mennyi az a kevés? 3 evőkanál. Pár percig főzzük össze.

Egy nagyobb edényben forraljunk fel vizet (ne felejtsük el megsózni). A forrásban lévő vízbe tegyük bele a tésztalapokat. Nem kell megfőzni. Csak előfőzzük. Elég neki 2-3 perc. Szűrjük le, öntsük nyakon hideg vízzel, majd csöpögtessük le. Az előfőzött lapokat a felhasználásig tegyük egy konyharuhára.

Most jöhet a művészet: terítsük ki a tésztalapokat, majd töltsük meg. Nem is olyan nehéz. Egyenletesen kis kupacokat készítünk a gombás-spenótos-kéksajtos töltelékünkkel. Tekerjük fel őket.

Vegyünk elő egy tepsit. Vajazzuk ki, majd a kis tésztatekercseinket fektessük el benne. A maradék besamelhez adjunk hozzá összemorzsolt ricottát, kis tejet és a tojássárgáinkat. Keverjük el amennyire csak tudjuk. Egyenletesen locsoljuk meg a tésztáink tetejét.

Nincs is más dolgunk mint egy 180 fokra előmelegített sütőben negyed órát még sütni.

Tálalhatunk is.

Mango sorbet – kicsit másképp

|
Készítsünk sorbet-et. Méghozzá mangóból, de kicsit ötvözzük a gyümölcs ízét a chilivel és egy varázslatos gyümülcspárlattal. Az eredmény nálunk nem maradt el: csupa vidám és mosolygós arc. No de mi is az a sorbet?

A sorbet általában gyümölcsökkel ízesített fagyasztott cukros víz. Eredetét tekintve eltérőek a vélemények: egyes források az ókori Rómáig vezetik vissza az eredetét, míg más források az arab charbet-re utalnak. Ha etilológiai kalandozásba kezdünk - ígérem nem lesz hosszú – a szó (eredetét tekintve) a török serbat vagy a perzsa sharbat szóra utal, jelentése pedig gyümölcs ital.

Gyakran desszertként aposztrofáljuk, de eredeti funkciója szerint két fogás közt szolgálták fel, hogy „semlegesítse” az ízeket a szánkban, ezzel is felkészítve a következő fogásra. Most mi ezt a semlegesítő hatást felerősítjük egy kis gyümöcspárlattal. Hát lássuk:

Hozzávalók:

200g kristálycukor
1 piros chili
2 db mangó
4 db lime leve
3 evőkanál Agárdi Gránátalma párlat
csipet só
csipetnél is kevesebb Nigella mag

Elkészítés:

Kezdjük a chilivel: magozzuk ki, majd egészen apróra vágjuk fel. Egy serpenyőbe tegyük bele az imént felaprított chilit, majd rá a cukrot végül öntsük fel 2.5 dl vizzel. Nagyon kis lángon, gyakori kevergetés mellett kezdjük el melegíteni. A végső célunk az, hogy a cukor teljesen feloldodjon. A hozzávalóként emlegetett gránátalma párlatunkat is kortyolgathajuk, de csak módjával! Két okból kifolyólag: nem marad a sorbetünkbe, másrész mi is sokkal oldottabb hangulatban leszünk. Bár ez kevébé fog zavarólag hatni...

Hol is tartottunk? Ja igen: lassan melegítjük a készülő finomságunkat.Mikor elkezd forrni, közel vagyunk már: még 1 percig forraljuk, majd zárjuk el a lángot.

Ismét színre lép a a sokat emlegetett és használt mozsarunk: törjük össze alaposan („porítsuk”) a Nigella magokat. Nem kell sok, csak éppen néhány szem.

Most a mangón a sor (a magnón, ahogy a kisebbik fiam mondaná –bár fogalmam sincsen, hogyan és milyen módon került kapcsolatba a magnóval, hiszen az Ő generációja már a cédén kezdett el „szocializálódni”). Hámozzuk meg a mangóinkat, majd távolítsuk el a magokat. Nagyobb darabokra vágjuk fel és egy botmixer segítségével pürésítsük. Adjuk hozzá a lime-ok levét és a gránátalma párlatunkat. Adjuk hozzá az összetört Nigella magokat és alaposan keverjük el.

Egy szűrjük le a korábban elkészült chili szirupunkat. Célunk, hogy a szűrön fentakadjanak a chili darabkák. A leszűrt sziruphoz adjuk hozzá a gyümöcspürénket és keverjük el, majd tegyük át a fagylaltgépbe. Ha nincsen fagylaltgépünk, akkor sincsen okunk elkeseredni: a fagyasztóba rakott sorbet-et óránként keverjük át, majd vissza a fagyasztóba, majd egy óra elteltével ismét keverjük át, majd vissza a fagyasztóba, majd... ezt 3-4 alkalommal ismételjük meg. Az eredmény fantasztikus: egy pikáns hűvös, ugyanakkor forró hangulatú desszert.

Pepperoni ai pomodori - Paprika paradicsomszószban

|



Az egyik leggazdagabb konyha az olasz. Számtalan előétel, főétel, tésztavariáció... és persze a pizza. Nézzük hát az olasz konyha gazdagságát!

A mediterrán vidék nyersanyagbősége és a Római Birodalomig visszavezethető ételkészítési hagyományok rendkívül változatossá teszik az olasz konyhát. Az étkezési szokások kialakulásában a gazdasági, a földrajzi és egyéb tényezők mellett szerepet játszik az olasz "életfilozófia" is. Az olaszok szeretnek enni, kedvelik a jó ételeket, ami nem feltétlenül drágát, különlegeset jelent. A legegyszerűbb ételt is olyan odaadással, mondhatni szenvedéllyel készítik, fogyasztják és vitatják meg, mint a drága vendéglők luxus fogásait.

Az olasz konyha egyéni anyagaival, ízeivel, változatosságával világszerte előkelő helyet vívott ki magának.
Különleges helyet foglalnak el tésztafélékből készült előételeik, amelyeket leves helyett is szívesen fogyasztanak. A makarónit és a spagettit külön készült ragukkal igen sok formában szerepeltetik étlapjaikon. A makarónit és a spagettit mindig frissen főzik, és forró vajjal keverik el, de tálalják nyers vajjal is. Ezenkívül számos tésztakészítményük van, amelyeket ízes darált hússal töltenek, különféle ragukkal tálalnak, vagy reszelt sajttal bőségesen meghintve kínálnak.

Az ételek fűszerezésénél jellegzetes ízhatásokra törekszenek. Valamennyi nálunk is ismert fűszerfélét használják, kivéve a pirospaprikát. Ezenkívül nagy előszeretettel használják a sáfrányt és a rozmaringot.

Antipasto: Az olasz előétel-választék olyan sokszínű, mint a festő palettája: az olajos szardíniától a papírvékonyra szeletelt, nyers pármai sonkán át a paradicsom- és gombamártásban tálalt gombáig.

Zöldségfélék: Zöldségből aztán bárkinél többet fogyasztanak a római idők óta, amikor már mai formájában termelték a salátát és többfajta káposztát. A zöldségféléket az olaszok legszívesebben nyersen fogyasztják. Senki ne csodálkozzon, ha valamelyik vidéki vendéglőben a tulajdonos sarlóval a kezében kimegy a kertbe, és a lesarabolt „füveket” megmosva, olajjal-ecettel ízesítve azon nyomban feltálalja a vendégnek.

A pepperoni szó egyaránt jelenti az erőspaprikát és a csípős paprikás szalámit (kolbászt) is. A szó az olasz peperone (paprika) többes számából (peperoni) származik.

Valószínűleg olasz bevándorlók honosították meg a pepperoni kifejezést a konyhanyelven, ami a paprikával (peperone) fűszerezett kolbászt jelenti elsősorban, másodsorban pedig az erős paprikát.

Mostani receptünkben a pepperoni az erős paprikát jelenti: Pepperoni ai pomodori, vagyis Paprika paradicsomszósszal.

Hozzávalók:
500 g paradicsom
2 db szárított pepperoni
4 gerezd fokhagyma
2 db nagyobb paprika (piros, sárga vagy zöld)
4 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál kapribogyó
egy csokor petrezselyem, szélesmetélt

A paradicsomokat megmossuk, kb. 30 másodprecre forró vízbe mártjuk, majd lehúzzuk a héját, kimagozzuk és felkockázzuk.
A szárított pepperonit mozsárban összetörjük, a fokhagymát meghámozzuk és finomra reszeljük. A paprikát megmossuk, magjait eltávolítjuk és ujjnyi csíkokra szeleteljük.
Egy serpenyőben felmelegítünk 2 evőkanál olajat. Beletesszük a pepperonit és a fokhagymát, majd a paradicsomot és a kapribogyót is hozzáadva picit sózzuk.
A fokhagyma pirításánál óvatosan járjunk el, mert hamar megég, ilyenkor kesernyés íze lesz.
15 percig közepes hőmérsékleten főzzük.
Míg készül, egy másik serpenyőben felmelegítjük a maradék olajat, a paprikacsíkok mindkét oldalát átsütjük és hozzáadjuk a paradicsomos mártást.
Tálaláskor nagyjából összevágott friss petrezselyemmel szórjuk meg.
Önmagában, külön fogásként (előétel) is megállja a helyét, mi most sáfrányos szélesmetélttel tálaljuk.

Rukkolás sárgadinnye saláta Serrano sonkával chipotle öntettel

|
A gyümölcsöknek megannyi felhasználási módja van: süteménybe tehetjük, ehetjük önmagukba, de salátát is készíthetünk belőlük. Nem kivétel a sárgadinnye sem: készítsünk egy meglepő saláta kompoziciót belőle. Előételként gyakran szolgálják fel a sárgadinnyét pármai sonkával, tegyünk mi is így. Pármai sonka helyett Serrano sonkát applikáljunk a gyümölcsök mellé. Kalandra fel, irány a piac!

Mire is lesz szükségünk? Sárgadinnyére! Azonban szeretnénk egy kicsit az ízekkel és a színekkel variálni, ezért vegyünk cukordinnyét is. Mi a különbség a két dinnye között? A cukordinnye abban tér el rokonától, hogy hogy a héja nem bordázott, hanem egyenletesen sima, és a felülete enyhén rücskös. Az alakja a sárgadinnyéhez hasonlóan kissé lapított gömb. Léteznek azonban mind a cukor–, mind a sárgadinnyék között ovális, tojás alakú változatok is. Ezeknek a hibrid fajtáknak az íze többnyire erősen fűszeres (muskotályos, vagy ananászra emlékeztetõ.) A muskotályos ízű sárgadinnyét kedvelők azokat a fajtákat részesítik előnyben, melyeknél a barázdákra csupán elszíneződött csíkok utalnak. Ezek rendszerint szabályos gömb alakúak. A cukordinnyék közül a legfinomabb és sajnos a legdrágább a kérges héjú zöldbélű fajta.

Salátánk másik fontos összetevője a rukkola, őt se felejtsük el piaci kalandozásunk során.

Bolondítsuk meg a salátánkat egy vadító öntettel. A jégbehűtött salátákat egy fantasztikus, szexi chipotle dresszinggel tűzbe hozhatjuk!

Chipotle? Mi is ez? A chipotle szó jelentése "füstölt paprika". Chili jelentése "csípős paprika" a potli jelentése "füstölt". Leginkább jalapeno paprikából készítenek chipotle-t, de gyakran még habanero, piquin, pasilla paprikát is használnak, így a magyar paprikához hasonlóan van csemege és erős chipotle is. Miért is kérdeztem?

Hozzávalók:

Öntet:

1 1/2 evőkanál frissen facsart limenak a leve
1 2 teáskanál füstölt paprika (chipotle)

bors
5 evőkanál enyhe extra szűz olívaolaj

Saláta:

1 db sárgadinnye
1 db cukordinnye
4 nagy fürt rukkola
8 vastagabb szelet Serrano sonka

Elkészítés:

Öntet:

Öntsük egy tálba a frissen facsart limeok levét, az őrölt chipotle-t. Majd folyamatos kevergetés mellett adjuk hozzá az extraszűz olívaolajat. Sóval és frissen őrült borssal ízesítsük. Érdemes kanál helyett habverővel összekeverni a hozzávalókat. Mesés lesz...

Saláta:

Érdemes a dinnyéinket alaposan lehűteni mielőtt belekezdenénk. Na ugorgyunk! Vágjuk négyfelé mind a sárgadinnyét, mind pedig a cukordinnyét. Egy kanál segítségével könnyedén eltávolíthatjuk a magokat. Vágjuk le az így kapott dinnyeszeletek héját, majd pedig „aprítsuk” fel 1 cm-es kis kockákra. Micsoda illatozó gyümölcskatonák. Egy nagyobb tálba rakjuk bele vegyesesen a felkockázott dinnyéink felét. Vágjuk fel a Serrano sonkánkat apróbb szeletekre és hintsük meg dinnyénket a tálban. Most már csak a rukkola van hátra: fedjük be a salátánkat vegyesen rukkolával és a maradék kis dinnyekockákkal.

Öntözzük meg a korábban elkészített öntetünkkel. Tálalhatjuk is.



.

Cikória saláta almával, kéksajttal és fenyőmaggal gazdagon meghintve

|
A cikóriát gyökere miatt is termesztik (ki ne emlékezne a cikória kávéra?), de mi most a leveleit fogjuk salátánk elkészítése során felhasználni. Érdekes, hogy Európa egyes országaiban alíg ismerik, míg másutt rendszeresen fogyasztott zöldségnövény. Mindenképpen csemegének számít, az ízét és a termesztését illetőleg is.

Egyik legrégebben termesztett zöldségnövény, már a görögök és a rómaik is előszeretettel fogyasztották. Már Horatius is megemlékezik róla: „Ahhoz, hogy jól megvacsorázzak, olíva, cikória és könnyű mályva kell nekem”.

Elsőként az ismerkedésünket ezzel a finom növénnyel egy saláta elkészítésével kezdjük:

Hozzávalók:

½ kg cikória
2 alma
½ citrom frissen facsart citrom leve
2 evőkanál fenyőmag
1 evőkanál borecet
3 evőkanál extraszűz olívaolaj
10 dkg kéksajt

Elkészítés:

Elsőként a cikóriát vegyük kezelésbe: szedjük le a külső leveleit, majd az így megszabadított részt folyó víz alatt gondosan mossuk meg. Ezek után egy tálba (bármilyen, csak kellőképpen mély legyen) eresszünk hideg vizet és tegyük bele a cikóriánkat. Következő lépés az alma lesz. Hámozzuk meg, majd vágjuk ketté és egy éles kés segítségével kanyarintsuk ki a magházat. A kukába vele! Mármint a magházzal. Vágjuk fel az almánkat vékony szeletekre. Minnél vékonyabb, annál szebben mutat majd a salátában. Érdemes citromlével megcsepegtetni, így nem fog megbarnulni.

Vegyük elő a tálunkban hűsölő cikóriánkat. Csepegtessük le, majd szedjük leveleire. Egy lapos salátástálon rendezzük el, majd szórjuk rá az almákat.

Egy felforrósított serpenyőben piritsuk meg a fenyőmagokat.

Kimaradt a lényeg: a kéksajt. Kézzel törjük apróbb darabokra, ezt is szórjuk rá a salátára, majd a pirított fenyőmagvakkal is hintsük meg.

Keverjük el az ecetet az olívaolajjal, majd frissen tört borssal és sóval ízesítsük. Végezetül öntözzük meg a salátánkat.

Tálalhatjuk is.
Kapcsolódó bejegyzések