A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fűszer. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fűszer. Összes bejegyzés megjelenítése

Stevia a természetes édesítőszer

|
Szeretem az édességeket. Nagyon is! Ellenben a kávét cukor nélkül iszom. Sokan megrökönyödve néznek rám, rögtön gyanakodni kezdenek: fogyókúrázol? Nem, csak így jobban szeretem. Nem hagyják annyiban és ajánlgatni kezdik a különböző édesítő szereket..., hogy ezek mennyire egészségtelenek? Nem tudom, de nem is szeretnék senkivel vitába keveredni. Helyette ajánlanék egy természetes édesítőt, melyet Japánban és Dél-Amerikában elterjedten használják, míg egyes országokban forgalmazását korlátozzák. Hasznosíthatóságát bizonyítja, hogy Japánban az édesítőszer piacon eladott termékek 40%-a a növény készítményei közül kerül ki.


Mi is ez az természetes édesítő? A Jázminpakóca, stevia (Stevia rebaudiana), más néven sztívia, édesfű vagy édes levél a fészkesek családjába tartozó évelő növény, mely Dél-Amerikában őshonos és édes leveléről nevezetes fűszer és gyógynövény.

A növényt a dél-amerikai indiánok már évszázadokkal korábban felfedezték, mint édesítőszert és gyógyászatban is alkalmazták. Levelei 30-szor édesebbek a répacukornál, kivonatai pedig akár 300-szor is édesebbek tőle. Európába először az 1800-as években került, szélesebb elterjedése a II. világháború cukorhiányának köszönhető. Levelében megtalálható ásványi anyagok a cézium, a magnézium, a kálium, a foszfor, a cink, a vas, a kobalt, és a mangán. Tartalmaz P, A, E, C vitamint, béta-karotint, nikotinsavat, egyedülálló illóolajokat, aminosavakat és pektineket.

A levelét, illetve az abból kinyerhető és az édes ízért felelős szteviozidokat sokfelé édesítőszerként használják, ízhatása azonos tömegű cukorénál mintegy 300-szor erősebb, lassabban alakul ki és tovább tart. Nagyobb mennyiségben fogyasztva kesernyés utóíz alakul ki, amely az édesgyökérre emlékezetet. A világ különböző részein ételek és italok édesítésére használják és főzésre is alkalmas, mert a hatóanyaga nem bomlik le a melegítéstől. Fogyasztása esetén nem jelentkezik fogszuvasodás, melyet az ázsiai több évtizedes használat alatt külön vizsgáltak.

Intenzív édes íze alkalmassá teszi alacsony szénhidrát bevitelű étrendekben édesítésre. Egyes tüneteket, mint amilyen az elhízás, a cukorbetegség, az allergia, az érelmeszesedés, vagy a magas vérnyomás, előnyösen befolyásolhat. A vércukorszintre nincs hatása, sőt még kissé növeli is a glükóztoleranciát, ezért cukorbetegek számára is használható. Sok káros baktérium és vírus szaporodását meggátolja, így hatékonyan alkalmazható megfázás, influenza és szájfertőzés ellen. Jótékony hatása révén javítja a szövetek oxigénellátását, normalizálja az anyagcserét és a fermentációs rendszerek működését, csökkenti a vér koleszterinszintjét, segít a vashiányos állapotokban, biztosítja az immunomodulációs, stresszellenes, májvédő és gyulladásgátló hatásokat, visszaállítja az érrendszer periférikus mikrokeringését, semlegesíti és eltávolítja a szervezetünkben felhalmozott méreganyagokat a radionukleidokat is. Táplálja az endorkrin rendszert, serkenti az inzulintermelést, helyreállítja a vércukorszintet, stabilizálja a vérnyomást és serkenti a vizelet-kiválasztási rendszer működését. A guarani indiánok már több száz évvel ezelőtt a növényből nyert folyadékot alkalmazták a sebek gyors gyógyítására, mert segít megakadályozni a hegesedést. Alkalmazzák még bőrbetegségek kezelésére, bőrregeneráló hatása miatt. Porok, cseppek vagy tabletták formájában beszerezhető Magyarországon is táplálék kiegészítőként, valamint több kozmetikai szer alapanyagaként is találkozhatunk vele.

Végezetül egy csokis szuflé receptjét is megosztanám Veletek.

Csokoládés szuflé

|
Ha már írtunk a szteviáról, mint természetes édesítőszerről, akkor egy receptet is megosztanék Veletek. Ez a csokoládésszuflé.

Hozzávalók:
20 dkg Amedei 66%os étcsokoládé

2 tojás
2 tojássárgája
2 ek frissen facsart narancslé
2 ek őrölt mandula
10 dkg vaj
2 csipet Stevia por

Elkészítés:
Előmelegítem a sütőt 200 fokra. Vastagon kivajazok 4 szufléformát, majd őrölt mandulával körbebélelem. Közben a csokoládét a vajjal gőz fölött vagy alacsony lángon felolvasztom, hogy fényes, egynemű masszát kapjak. Szétválasztom a tojásokat szétválasztom, a 4 db sárgáját a steviával habosra keverem (nagyjából 3-4 perc), a fehérjét csipet sóval kemény habbá verem. A habos tojássárgájához adom a narancslét, illetve 2 ek őrölt mandulát. Az olvasztott csokit 3 részletben hozzákeverem úgy, hogy minden adag hozzáadása után egyneműsítem. A végén a fehérjét (szintén több részletben) egy villa segítségével a csokis masszához keverem, lehetőleg úgy, hogy minél kevésbé törjön a hab. A szuflétálkákba adagolom úgy, hogy a perem alatt egy ujjnyival legyen a massza. A sütőbe teszem 10 percre. Ha nagyon gyorsan keményedne a teteje, csak 8-ra. Sütés közben nem nyitogatjuk a sütő ajtaját, mert makrancos ez a szuflé és összeesik. A végeredmény körben és a tetején kicsit kemény massza, belül pedig krémes, lágy mint. Gyümölcssalátával együtt hihetetlen finom.

Guacamole

|
A karibi konyha gyakran használja az avokádót, mely a legegészségesebb gyümölcsök egyike, bár leginkább nem gyümölcsként, hanem zöldségként fogyasztjuk. Rengeteg omega3 telítetlen zsírsavat tartalmaz, ami használ a szívnek és a keringési rendszernek. Lúgosító hatása is közismert, ami a fehérjékben gazdag, savas étrend mellett, amin az emberek többsége él, kifejezetten előnyös. Semleges, lágy ízének köszönhetően rengeteg módon ízesíthető. Ma az egyik nagy kedvenc, a guacamole receptjét osztom meg veletek. A guacamole (Közép-Amerikában és Kubában guacamol) avokádóból készült pikáns étel.







Hozzávalók 4 személyre:
2 nagy, teljesen érett, puha avokádó
1 paradicsom
1 kis fej lilahagyma
½ friss zöld chili
1/2 gerezd fokhagyma
1 zöldcitrom leve
75 ml olívaolaj

frissen őrölt bors
1 teáskanál őrölt római kömény
egy szál korianderzöld

Elkészítés:
Vágjuk nagyon apróra a paradicsomot, a megtisztított lilahagymát és a friss, zöld chilit , a fokhagymát mozsárban zuzzuk össze. Az avokádót a nagy mag mentén kettévágjuk, a két felet szétcsavarjuk – így az egyik felében marad a mag. Kés hegyével kivesszük. A héjból kiskanállal kikaparjuk az avokádó húsát. Tálba tesszük, villával összetörjük. Jól kikeverjük az olívaolajjal és a zöldcitrom levével. Sóval, borssal, őrölt római köménnyel ízesítjük. Belekeverjük a paradicsomot, a lilahagymát, a fokhagymát és a chilit is. Korianderzölddel meghintve kínáljuk. Érdemes Tortilla chipszel kipróbálni, de a piritós is megteszi.





 

Tapenade

|
Szeretnék Veletek megosztani egy gyorsan és könnyen elkészíthető ínyencség receptjét: ez a tapenade. A tapenade egy francia, pontosabban provanszi, krém vagy pástétom, amely nevét a kapribogyó (tapéno) után kapta, bár a fő alapanyaga a fekete vagy zöld olajbogyó. Szendvicskrémként vagy húsokba töltelékként használhatjuk. A kisebbik fiam előszeretettel szereti a tortilla chips-et ebbe mártogatni. Az alapkrém csupán olívabogyó, olívaolaj és kapribogyó keveréke, azonban még finomabbá és érdekesebbé lehet varázsolni hallal, fűszernövényekkel, fokhagymával, citromlével vagy brandy-vel. Az alábbi recept egy szardellás változat:

Hozzávalók:
350 g magozott fekete olajbogyó, 3 evőkanál kapribogyó, 50 g szardella, 4 evőkanál extra szűz olívaolaj, 1 gerezd fokhagyma, 1 citrom leve, 10-12 bazsalikom levél - nincs is jobb, mint a frissen szedett, fekete bors.

Az elkészítése nagyon egyszerű: öntsük le az olajbogyók levét, és turmixszoljuk össze egy robotgéppel (legjobb, ha darabos) vagy vágjuk össze nagyon pici darabokra. Mozsárban törjük össze a fokhagymát és vágjuk apróra a bazsalikom leveleket. Vágjuk apróra a szardella szeleteket. Adjuk a bogyókhoz a kapribogyókat, a fokhagymát, olívaolajat, citromlevet és bazsalikomot. Dolgozzuk el a pasztát – vagy villával – de maradjon darabos, ne legyen belőle egy sima pástétom.

Végezetül néhány hasznos tipp:
  • Olasz és francia szendvicsekben használhatjuk.
  • Érdemes kipróbálni a bazsalikom helyett az oregánót - a friss és a szárított egyaránt megfelel.
  • A szardella olajat tartsuk meg és öntsük a pasztához – mivel ez általában sós, így nincs szükség több sóra.
  • Ha vendégeket várunk és van köztük olyan, aki nem szereti a halat, főleg a szardellát, alkalmazzanak apróra vágott szárított paradicsomot – úgy is nagyon finom!
  • Klasszikus crostini feltét, de isteni bruschetta szendvicskrémként is, amely remek vendégváró előétel vagy alfresco grillezés, kerti party snack.
  • Érdemes kipróbálni pezsgővel: mennyei!
  • Töltelékként is alkalmazható – pl töltött gomba, paradicsom, cukkini, (reszelt, olvasztott sajttal a tetején) - akár húsokhoz is!
  • És végezetül: érdemes órákkal (sőt egy nappal!) a tálalás előtt elkészíteni, hogy az olajbogyó alaposan átvegye a szardella ízét!

Herbes de Provence - provanszi fűszerkeverék

|
Hamvas Béla mondta valahol, hogy három élhető hely van a világon: a Provansz, a Toszkán és a Káli-medence. A provance-i táj jellegzetes fűszereinek a keveréke a Herbes de Provence.  Összetevői általában a következő mediterrán fűszerek (rozmaring, kakukkfű, bazsalikom, majoránna vagy oregánó, borsfű, zamatos turbolya, lestyán és tárkony) kombinációja édeskömény maggal; a jellegzetes provanszi aromát a levendulavirág biztosítja.

Gyakran grillen sütött ételek (halak, húsok és zöldségek) ízesítésére őzés)használjuk. A fűszerkeveréket a sütés (vagy főzés) előtt vagy közben adjuk az ételhez. Ízesíthetünk vele olivaolajat is, ami a húsok pácolásakor hasznos.

Gyömbér

|
Gyömbér
(Zingiber officinale)

A gyömbért fűszer- és gyógynövényként egyaránt ismerjük és használjuk. Nagyon hasonlít hozzá a sziámi gyömbérnek is nevezett galangál. A gyömbért már a i.e. 3000 körül keletkezett első kínai nagy füvészkönyv, a Pen Cao Csing fontos gyógyszerként említi. A könyv összeállítója, Sen Nang császár a gyógyító növényeket saját magán próbálta ki (a sors ironiája, hogy a kisérletező kedvű császár halálát egy mérgező növény okozta).
Már az ókori Indiában is használták elsősorban főzéshez és az emésztési problémáik orvoslására. Külön érdekesség, hogy a vallásos ünnepek előtt, hogy hagymaszagú leheletükkel ne sértsék meg isteneiket, gyömbérrel helyettesítették a fokhagymát és a hagymát. Így leheletük édes, az istenek számára elfogadhatóbb lett. Az ókori görögök emésztést elősegítő tulajdonsága miatt nagy étkezések után kenyérrel együtt ették. Később a gyömbért beledolgozták a kenyérbe, innen a gyömbérkenyér.

A növény gyökértözse (Zingiberis rhizoma) szolgáltatja a sajátságosan illatos, csípős, kesernyés ízű fűszert. Aromáját illóolaja, ízét pedig ingerol-tartalma okozza. Cukrot, gyantát, gyantasavat, keményítőt is tartalmaz. Főbb fajtái a hámozatlan, fekete „barbadosi” és a hámozott, fehér „bengáliai” gyömbér. Vágva, őrölve, egyes országokban kandírozva (cukrozva) is árusítják. Gyökérgumóját nyersen is felhasználják; ilyenkor előbb meg kell hámozni.
Kitűnően ízesíthetünk vele leveseket (hús-, bab-, burgonya-, gyümölcs- stb.),  burgonya-, és babfőzelékeket, szószokat, húsételeket, vadhúsokat, mártásokat, süteményeket (mézeskalács, keksz stb.), forraltbort, likőröket, pálinkákát, keleti ételeket.
Fontos és egyben megszívlelendő tanács, hogy ételeinket, csak a főzés utolsó fázisában ízesítjük vele, így kiemeli, teltebbé teszi az ízeket. Intenzív aromája miatt adagolásával takarékosan kell bánni, mert túladagolva kellemetlen, kesernyés ízt ad az ételnek. Angliában, Amerikában a híres „Ingver” sört készítik belőle, de a magyar recept szerint készített „Gyömbérsör” is igen frissítő, ízletes ital.

Galangál

|
Galangál

A galanga nagyon hasonlít a gyömbérre, három, egymáshoz hasonló, és közösen galangának nevezett növényfaj gyökeréből porított fűszer. Sziámi, ill. thai gyömbérnek nevezzük őket a gyömbérhez hasonló külsejük és ízük alapján (ez az íz valamivel kevésbé intenzív a gyömbérénél és kissé citrusos jellegű).

Szakácskönyveket böngészve még a következő neveken említik: kencur, liliom-gyömbér, homoki gyömbér, galgant, galanga-gyökér, sziámi gyömbér, galganta.
Főleg a curry és a thai levesek ízesítésére használják (a levesekben gyakran kókusztejjel). Kínában főleg Hiain szigetén kedvelik. Nasi goreng, hús- és halételek, saláták, zöldségek, vadételek, likőrök ízesítésére, fűszerkeverékekben használják. Hagymával, fokhagymával, csilivel és gyömbérrel elkeverve szívesen dolgozzák fel fűszerpasztává.


A három faját ismerjük, ezek:

  •  Nagy galanga (Alpinia galangal, Alpinia galanga[L.] Willd., Languas galanga, Languas galangal, avagy Galanga maioris); más néven: laos: főleg Malayziában, Indonéziában és India egyes vidékein használatos. A bőre narancsbarna, a belseje fakósárga vagy tejszínfehér. A 2000-es években megállapították, hogy ez a növény elpusztítja a rákos sejteket – sőt, egyúttal az egészséges sejtek védekezőképességét is serkenti. Ezek a tulajdonságok külön-külön sok növényben megvannak, együttes előfordulásuk azonban nagy ritkaság. Egyéni, gyógyászati célú fogyasztását még nem ajánlják, mivel emberen még nem igazolták hatékonyságát.

  • Kis galanga (Alpina officinarum, Languas officinarum, avagy Galanga minoris): mindenfelé használják Hátsó-Indiában, de a kínai konyhába nem ment át. A nagy galangalnál kissé csípősebb; a belseje narancssárgás-pirosas, világospiros-sárga vagy vörösesbarna. Kencur, avagy "valódi galangal" néven is ismert.

  • Kaempferia galanga (Kaempferia galanga, Kaempferia pandurata, avagy Galanga cardamomum): mindenfelé használják Délkelet-Ázsiában, és gyakran összetévesztik a nagy galangallal. A bőre vörös, a belseje fehér, íze a nagy galangalénál kissé édeskésebb.

Estragon - francia tárkony

|
Estragon
(Artemisia dracunculus)

A francia konyha egyik népszerű fűszere a tárkony. Népies nevei: esztragon, tárkonyüröm, tarragon. Évelő, egy méter magasra megnövő cserje, melynek átmérője eléri a 40 cm-t. Levele keskeny, sötétzöld, csúcsa háromágú. Virága jelentéktelen, zöldes színű és csak meleg vidékeken nyílik. Igen átható, sajátos aromájú növény. Világszerte termesztik, mint zöldségnövény, az északi félteke nagy területén honos – Kelet-Európától Közép- és Kelet-Ázsiáig, Észak-Amerika nyugati részén, délre egészen Észak-India illetve Mexikó területére lenyúlva – elképzelhető azonban hogy az észak-amerikai populációk emberi termesztésből vadultak ki. Erdélyből került Magyarországra. Régebben nagyon kedvelt, jellegzetesen fűszeres illatú, kissé kesernyésen csípős ízű fűszer. Illóolajának illata az ánizsra emlékeztet.
Felhasználása

Az egészen friss levél vagy hajtáscsúcs jellegzetes, finom ízt ad a mártásoknak, például a bearni mártásnak vagy a tartármártásnak. Kitűnően illik tojás-, hal-, gomba- és szárnyasételekhez, alkotórésze a mustárnak és fűszerecetnek. A Bouqet garni-ban is felhasználhatjuk.

Harissa

|
Harissa

Nagyon inspirált Ágnes tegnapi ajánlása, így tollat ragadtam... némi képzavar: leültem a gép elé és elhatároztam, hogy kicsit anakdotázgatok a Harissáról. Zárójeles megjegyzésbe kivánkozik, hogy az anekdota pontos definiciója a következő:
"Anekdota görög szó; azt jelenti: „kiadatlanok”. A kiadatlanság nem azt jelenti, hogy e történeteket soha nem adták ki, vagy adják ki, hanem csupán azt, hogy kihagyták őket, feledés szitált reájuk, mert nem eléggé hivatalosak, nem ütik meg valamely szakállas komolyság mértékét. Az anekdota tehát történelmi tréfa." (Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia) hát ha megkóstoljátok majd a Harissát, az nem lesz tréfa:-)

Komolyra fordítva a szót. Észak-Afrikában, főleg Tunéziában elterjedt ez a chili paprikából készített fűszeres szósz. A felhasznált alapanyagok - mondhatnánk: ahány ház, annyi szokás - eltérőek lehetnek, de legtöbbször a chili mellett paradicsomot, koriandert, vörös borsot, fokhagymát és köményt tartalmaz. A Szahara egyes területein a füstösebb változata a közkedvelt.
Leírhatnám, hogy a harissa a tunéziai Erős Pista, hiszen minden étkezéskor ott van az asztalon. Végezetül egy receptet is szeretnék megosztani Veletek:

"Legyen vörös..."

100 gr szárított piros chillipaprikát kimagozunk, majd langyos vízbe áztatjuk. 6 gerezd hámozott fokhagymát 3 evőkanál durva tengeri sóval mozsárban szétzúzunk. Tegyük félre.4 evőkanál római köményt és 6 evőkanál koriandermagot vasserpenyőben néhány percig pirítunk, míg az illat fel nem száll. Kőmozsárban alaposan megtörjük, majd átszitáljuk. (Ami fennmarad, azt ismét megtörhetjük és átszitálhatjuk.) Ezt is félretesszük. Ha valakinek nincsen kőmozsara elkészítheti botmixerrel is, de a kőmozsárban készült válozat mégis finomabb.

A már megduzzadt paprikát éles késsel finomra vágjuk, majd mozsárban kevés tengeri só hozzáadásával pasztává törjük. Végül a külön elkészített hozzávalókat mind összekeverjük mozsárban, s felhígítjuk 8-10 evőkanál olívaolajjal.A kuszkusz tálalásához a harisszát kevés paradicsompürével ízesítjük, s a húsos-zöldséges főzőlével felengedjük, így öntjük az ételre.

A zöld változat
 
A harissának ezt a változatát főleg szárnyasokból készült ételekhet tudnám ajánlani. A fenti módszerrel készül, a következő hozzávalókból:


1 evőkanál köménymag
2 kávéskanál koriandermag
1 kávéskanál római kömény
125 gr nagyobb zöld chilipaprika, kimagozva
2 maroknyi finomra vágott friss zöldpetrezselyem
2 maroknyi finomra tépett friss koriander zöldje
fél maroknyi friss mentalevél
2 kávéskanál finomra vágott fokhagyma
1 kávéskanál só8 cl olívaolaj (vagy dióolaj)

Szerecsendió

|
Szerecsendió
(Myristica fragrans)

Folytatjuk a karibi konyha által használt fűszerek, alapanyagok bemutatását. A fűszer a Banda-szigetekről származik Kelet-Indonéziából. Számos középkori feljegyzés bizonyítja, hogy már a XIII században is ismert volt. A fa termésének a szárított húsa a szerecsendió-virág (macidis flos), magva a szerecsendió (nux mochata). A „szerecsendió-virág” a termés húsától megszabadított, vagyis a magról leválasztott magköpeny. A „szerecsendió-virág” (macidis flos), (vagy rövid népszerű nevén „macis”), a 16. század óta kedvelt fűszer Európában. Népies elnevezése: muskátdió.
Termése húsos, 1 magvú, lapított-körte alakú tüsző (9 cm hosszú és 7 cm széles), melyen feltűnő hasi varrat látható. Sima héja beérve sárgás- vagy barnászöld. A fehéressárga, mintegy 1,5 cm vastag, bő levű terméshúsban egyetlen elliptikus mag van, amelyet hálózatosan széthasadt, vastag hártyaszerű, barna vagy világító vörös magköpeny vesz körül. a maghéj barna, fás, mintegy 2 mm vastag, és egy barna, kemény magbelet burkol be, amelynek táplálószövete labirintusszerű struktúrájú. A magköpeny és a mag erősen aromás.



Az érett termés szerecsendiónak nevezett magja többnyire héj nélkül kerül forgalomba. Magbele világszerte az egyik legjelentősebb fűszernek számít, amely egyedülálló zamatával tűnik ki. Az őrölt szerecsendiót ételek, mártások, sütemények, édességek és italok fűszerezésére használják. Ugyancsak fűszerként ismert a magköpeny is, amelyet a köznyelvben szerecsendió-virágnak neveznek. A szerecsendió-virágot ezenkívül kandírozva édességként fogyasztják, és zselé előállítására is felhasználják. A magbél és a magköpeny zsíros és illóolajokban, valamint gyantákban gazdag, amelyek az élelmiszer-, gyógyszer- és kozmetikai iparban szerepelnek. Délkelet-Ázsiában a savanyú és összehúzó hatású terméshúst kandírozzák, eközben sós vízbe helyezik, hogy a cseranyagokat kivonják belőle, befejezésül cukorral többször felfőzik, és végül megszárítják.


Kellemesen aromás, de erős fűszer, óvatosan kell használni. Mérsékli a savtúltengést, javítja az emésztést. A termésből kifejtett magját szárítva, egészben, vagy őrölt formájában használjuk. Hús- és zöldséglevesek, mártások, főzelékek, burgonyás ételek, vagdalt húsok és halak, vadételek ízesítője. Használhatjuk még mézes süteményekhez is, de mérsékelten adagoljuk, mert csípőssé teheti a süteményt.
A szerecsendió az emésztést serkentő, de stimuláló hatású afrodiziákumak is számít, és nagy mennyiségben fogyasztva mámorító, túladagolva toxikus hatású, és görcsöket okoz.
 
Nagy mennyiségű illóolajat tartalmaz, melynek fő alkotórésze, a miriszticin. Olajában monoterpének, pinenek, sabinen, kb. 13% miristicin, 5-7% elemicin, szafrol, fenol, aromás éterek és lignanok találhatók.

Kaszkarilla

|
Kaszkarilla
(Croton eluteria)

Gábor barátommal (Cousin Cuisine)  és a Miele-vel közösen egy főző estet rendezünk, ahol a karibi konyhát szeretnénk bemutatni. Bátran állíthatjuk, hogy a világ egyik legszínesebb konyhája. A saját hagyományokon túl a bevándorlók is nagyban befolyásolták. A kínai, indiai, olasz, spanyol konyha hatásai mind megtalálhatóak benne. Ennek apropóján néhány jellegzetes karibi fűszerről és fűszerkeverékről szeretnék írni Nektek. Elsőként a kaszkarilláról. Érdekesség, hogy van magyar népies neve is: bahamakéreg, kaszkarilla kéreg.

Dél-Amerikában, Kubában és Bahama-szigeteken élő cserje kérge adja ezt a sajátosan fűszeres illatú és erősen csípős, kesernyés ízű ital-fűszert (Cascarillae cortex). A kéreg körülbelül 1-2 mm vastag, kívül foltosan ezüstfehér, belül vörhenyesbarna. Illó olajat, kaszkarillint, gyantát és galluszsavat tartalmaz.

Különleges keserű borok, pálinkák és likőrök kedvenc fűszerezője. Talán az egyik legismertebb ital a Novarában, Gaspare Campari által "létrehozott" klasszikusa, amely készítésekor kaszkarilla mellett még kinint, rebarbarát, bergamotot is felhasználnak.
Az emésztés és étvágy fokozására is alkalmas, gyomorhurut és hasmenés ellen is kitűnő.

Bouquet garni

|
Délután az egyik barátomnál voltam látogatóban. Kertjében volt alkalmam megcsodálni számos fűszernövényt: kakukkfű, bazsalikom.... és innét jött az ötlet, hogy néhány sor erejéig ismertessem mi is az a Bouquet garni.
Mit is jelent maga a szó? Fűszercsokor.
A bouquet garni általában egy friss fűszernövényekből összeállított csokor, amelyet összekötve levesekkel, egytálételekkel vagy szószokkal együtt főznek. A hosszú főzési idő alatt a fűszernövények íze valóságos ízkompozíciót alkot az ételben. Ahány ház, annyi szokás, így a  bouquet garni zöld fűszerkeverék szinte valamennyi változatában ott van a levélpetrezselyem, kakukkfű, babérlevél és turbolya, amit a póréhagyma zöld héjába csomagolnak és zsineggel összekötnek.

És végezetül néhány étel, melyek elkészítése során szükségünk lesz ezen illatos fűszercsokorra:

  • Marha burgundi módra (Beef bourguignon)

  • Bouillabaisse

  • Flamand ragu (Carbonnade flamande)

  • Brown Windsor soup

  • Poule au pot

  • Lapin chasseur

  • Blanquette de veau

  • Ossobuco

  • Pot au feu
Hamarosan a recepteket is megosztom Veletek.

(Külön köszönet Terebessnek:)

Szegfűbors

|
Szegfűbors
(Pimenta officinalis)

Ismét az Amerikát felfedező nagy tévedése: A borsot kereső Kolumbusz Kristóf fedezte fel a Karib-szigeteken, és haláláig nem jött rá tévedésére. Első európai importjáról  1601-ből maradtak fent írásos emlékek. A "keresztségben" a Pimienta nevet kapta, mert ez a bors neve spanyolul. Napjainkban néha az angolos "pimento" néven említik, ami számos félreértést szül, mert gyakran hívják így a pimiento paprikafajtát is. Európában használata csak a XVI.-XVII. század fordulójától jellemző. A második világháború előtt sokkal több szegfűborsot termesztettek és használtak, mint napjainkban, de a háború alatt sok fát kivágtak, és ezeket csak részben pótolták. Közeli rokonuk a babér (Pimenta racemosa Mill.).


A növény Nyugat-Indiában, Jamaicában illetve Közép-Amerikában őshonos. Két faját ismerjük: Pimenta officinalis, illetve Pimenta dioica. A termésének (ezt használjuk fűszerként) latin neve Pimentea fructus, magyar népies neve: amomummag, angol fűszer, jamaicai bors, piment. Külön érdekesség, hogy Pimenta acris (Sw.) Lindl termést is használják, sőt ennek a fajnak a kérgét is forgalmazzák szegfűcimet néven.
 
Felhasználása

A termést még zölden leszedik, majd addig szárítják, amíg a benne lévő magvak zörögni nem kezdenek. A szegfűbors kemény, rncos, borsszem méretű (egyes fajoknál borsószem nagyságú is lehet). Mint a legtöbb szárított fűszert, a szegfűborsot is száraz és hűvös helyen érdemes (kell?) tárolni. Íze a borséra emlékeztet, illatában mintegy a szegfűszegé, a szerecsendióé és a fahéjé keveredik. Ráncos héja sötét- vagy vörösesbarna, illata aromás, íze gyengén égető. Illóolajat, gyantát, zsíros olajat tartalmaz.

Csak mérsékelten, más fűszerekkel együtt szabad használni, mert egyes fűszereket kiemel, másokat könnyen elnyomhat. Pácok, szószok, pástétomok, halételek, vagdalt húsok, saláták, sütemények kolbász- és húsáruk, gyógyteák, likőripari termékek illatosítására, ízesítésére. Fűszerkeverékek alkotórésze lehet.
Skandináviában és Németországban heringételekhez, Európa többi országában főleg édességek, befőttek, karácsonyi sütemények ízesítésére használjuk. A forralt borban a szegfűszeg alternatív fűszere. A chutney szószokba és egyes currykbe és a potpourri fűszerkeverékbe is teszik.
Szükség esetén helyettesíthetjük egy rész szerecsendió, 2 rész fahéj és 2 rész szegfűszeg keverékével.
Ízesítenek vele likőröket és más szeszes italokat is – Jamaicában például a rumot. Ez a Benediktiner és a Chartreuse likőr alapanyaga is. Termését a maja indiánok a halottak balzsamozásához használták. Illóolaját illatszerekben alkalmazzák.

(Forrás: Wikipédia)


Koriander

|
Koriander
(Coriandrum sativum)

Tollat ragadtam és heveny felindulásból nekiveselkedek az írásnak.. de hol itt a játszi könnyedség? Meglesz az is.
Mielőtt azonban méltóképpen elragadtatnám magam megosztok Veletek (megosztom Önökkel nyájas Olvasó - ha valakinek ez jobban hangzik) néhány érdekességet erről a fűszerről is.
Mi volt előbb? a tyúk vagy a tojás? a koriander mag vagy a növény, melynek a levelét használjuk? Lényegtelen! A maggal kezdjük:

Már az ókorban is ismert és használt fűszer volt a koriander. Bár a Földközi tenger vidékéről származik még Indiába is eljutott, hiszen az indiai konyha egyik legalapvetőbb fűszere. Ritkán használják egészben, inkább az őrölt formájában, hiszen így az íze jobban és hangsúlyosabban dominál az ételével. Ha tehetjük, mégis inkább "egészben" vegyük meg és a felhasználás előtt mozsárban őröljük meg, az őrölt  koriander hamar elveszíti az aromáját. A koriander hindi neve. dhanijá. Az indiai koriander magjai "alakilag" némiképp eltérnek a nálunk is kaphatótól: hosszúkásabbak.

Felhasználása
Sültek, húspácok, káposzta ételek, szószok, marinádok, sonkapác, kolbászok, sült húsok, likőrök, készítésénél, uborka, paprika eltevésénél egészben vagy porrá törve használhatjuk. Süteményeket, likőröket, gint, sört is ízesítenek vele (a cukrozott magokkal az ánizs helyettesíthető.)

Leveleit nálunk eddigelé nem volt szokás fűszernek használni. Az utóbbi néhány évben egyre gyakrabban látok hipermarketekben a cserepes zöldfűszerek között koriandert is, tehát ez a tendencia változóban van. A Közel-Keleten, Dél-Ázsiában, a Távol-Keleten és Közép-Amerikában (cilantro néven) is nagy múltja van a korianderlevél használatának. Régebben Magyarországon is jobban ismerték, és van neki magyar neve is: cigánypetrezselyem.

A korianderlevél szárítható is, de ettől szinte ízetlenné válik. Találkoztam már magyar boltban üveges korianderlevél-pasztával is, ami majdnem olyan jó, mint a friss. Ha úgy tartja kedved, helyettesítheted petrezselyemzölddel – de ne felejtsd el, hogy ez csak a hangulatában hasonló, ízében viszont teljesen más.

A koriander zöldje hindíül leginkább a harí dhanijá – zöld koriander – vagy dhanijá kí pattí – korianderlevél – névre hallgat.
Megemlítenék néhány magyar népies nevet is: beléndfű, cigánypetrezselyem, kínai petrezselyem, koriandrom, koriandromfa, pakilintsfű, temondádfű, zergefű.

Turbolya

|
Turbolya
(Anthriscus cerefolium)

Hetekkel ezelőtt szüleimnél a régi szobámban tavaszi nagytakarítást végeztem. Ebbéli foglalatoságom közepette bukkantam egy régi, mintáját-meg-nem-tudnám-nevezni mappára. Lehet, hogy nem is ez a pontos meghatározás, hogy mappa (két, vastag A4-es méretű kartonlap, oldalán szalaggal egymáshoz rögzítve), de most nevezzük nevén a dolgokat (most hogy ezeket a sorokat írom egy régi olvasmányélményem ugrik be: "... néven nevezni annyi, mint a nevet örökösen feláldozni a megnevezett dolognak...") Nos, ami a turbolyát illeti. Ebben a mappában, kisiskolás koromban a kirándulások során gyűjtött, majd lexikonok közt gondosan lepréselt és rajzlapokra ragasztott növénynyomatokat "gyűjtöttem". Így találtam néhány érdekes vadon és nagyszüleim konyhakertjében vadon felcseperedő, majd rajzlapon bevégző növény közt a turbolyára is...  
Igen, dologra!, mert az az igény,  hogy a turbolyáról írjak, néha nagyon váratlanul jelentkezik ugyan, de nagyon bizonytalan is, vagyis erőltessem meg magam, nehogy egyszerűen és pillanatnyi kedvem szerint egyetlen betűvel püffőljem teli a képernyőt, t t t t tttt tttt tttt tt tt ttttttt t t t
E hosszas felvezető után, némiképp olvasóim türelmével visszaélve átevezek az olvasmányosabb műfajra, kerülve a barokkos, túlburjánzó? stilust. Turbolya
Meglepő módon ez a fűszernövény 100 évvel korábban még sokkal inkább használatos volt a magyar konyhákban, csak mostanában kezd ismét visszakerülni a köztudatba. Holott megannyi neve ismert, mint: illatos turbolya, olasz saláta, zamatos turbolya, édespetrezselyem.
Levelei meglepő módon hasonlítanak a petrezselyem zöldjére, nem véletlen hiszen szegről-végről rokonok, mindetten az Ernyősök (Apiaceae) családjába tartoznak.  
Ha a leveleit ujjaink közt megdörzsöljük édeskés, ánizsra emlékeztető illatot érezhetünk. Fűszer és gyógynövényként már az ókori rómaiak is ismerték használták.

Felhasználása
A francia konyha kedvelt fűszere, zöldség- és csontleves, baromfiételek, mártások ízesítője. Kiváló még sült húsok, főleg báránysültek, tojásételek fűszerezésére is. Mindenféle gomba, gombás ételek és gombás mártások elengedhetetlen füszere. Kora tavasszal megjelenő zsenge hajtásaiból salátát is készítenek, később a levelek már keserűvé és rágóssá válnak. Íze erősen eltér a petrezselyemétől, mivel gyenge, zamatos levelei édeskések és ánizsillatúak – ezért édespetrezselyemnek is nevezik. A francia konyha által használt „fines herbes”, azaz finom fűszernövények egyike.


Illóolaj tartalma 0,3%: főként entragolt, apiin-glikozidot, keserűanyagot tartalmaz.

Gyógynövény
Leveleiből készült főzete vese, hólyag, és légző-, és emésztőszervi megbetegedéskor jó hatású, kitűnő salaktalanítószer.

Tasmán hegyi bors

|
Tasmán hegyi bors
(Tasmannia lanceolata)

A napokban már kapcsolatba kerültem a makadámdióval és így némi késztetést éreztem, hogy alaposabban körüljárjam a témát. Némi keresgetés után rátaláltam néhány érdekes ausztrál fűszerre. A késztetés tettekre sarkalt - alaposan oldalba bökött az a sarok: nyakamba vettem a várost és elindultam megkóstolni ezeket a különleges ízeket. Első ilyen élményem a Tasmán hegyi bors volt.



Jó előre figyelmeztettek, hogy némileg eltér a mi borsunktól, de fittyet hányva ezekre az intésekre, vadul rágcsálni kezdetem egy bors szemet. Semmi. Nem éreztem semmi különlegeset.. de nem tartott sokáig ez az "állapot". Néhány másodperc múlva édeskés ízek kezdtek flörtölni az ízlelőbimbóimmal, majd lassan kimutatta a "foga fehérjét". Minő érdekes társítás:bors és a fehér szín, de tartogatott még más meglepetéseket is ez a fűszer. Az édeskés ízek helyét lassan átvette a bors csípős, de ugyanakkor a harmónikus felhangjai.... No de akkor kicsit beszéljünk magáról a hegyi borsról.

A növény Délkelet-Ausztráliában őshonos, 2-10 m magasságot is elérő cserje. Mind a termését, mind pedig a leveleit felhasználhatjuk ízesítésre. A nyár folyamán fehér illetve krémszínű virágok jelennek meg rajta, mígnem ősszel 5-8 mm átmérőjű terméseket hoz. szüretre fel! A növényt Jean Louis Marie Poiret francia botanikus fedezte fel, és 1969-ben A.C. Smith-től kapta a mostani nevét.

Összetevők
Legfontosabb összetevője a Polygodial vegyület, amely több bors fajtában is megtalálható.

Felhasználása
Mindazon túl, hogy kitünű antioxidáns, mi mégis elsősorban ételeink ízesítésére használjuk. Bárány, sertés és vadhúsból készült ételekhez ajánlom.

Tippek: Szegfűszeg

|

Szegfűszeg - kicsit másképp

Ahogy melegszik az idő, kertünkben - és sajnos ezzel együtt a lakásunkban is megjelennek a kellemetlenkedő szúnyogok, de ne adjuk fel: ha kis zsákokba őrölt szegfűszeget öntünk és a szoba több pontján is elhelyezzük ezeket a kis "csomagokat", az esténként fülünkbe zümmögő "lakótársaink visszavonulót fújnak és menekülőre fogják. Érdemes kipróbálni!

Egy igencsak érdekes felhasználási módjára hívták fel a figyelmemet: a szegfűszeg nagy mennyiségben tartalmaz szegfűszegolajat, melynek az egyik legfontosabb összetevője az eugenol illóolaj. Gyógyászati célokra is használható (Caryophylli floris aetheroleum a "hivatalos" neve), de kanyarodjunk csak vissza az eredeti célunk felé, mielőtt bárkit is megrémítenénk a latin nevek halmozásával. Fogfájásunk enyhíthetjük, ha szegfűolajat dörzsölünk a fájó fogunkra vagy környékére, de ha nincs kéznél szegfűolaj, akkor se kell búslakodni: elég egy szem szegfűszeget elrágcsálni.

A minap olvastam, hogy a hangyák ellen is kitűnően alkalmazhatjuk: elég csak az ablakpárkányra szórni néhány szemet és máris nagy ívben elkerülik otthonunkat (úgy látszik a hangyáknak nem szokott fájni a foga).

Természetesen ételeink ízesítésére használjuk leginkább: sült tésztákat, kompótokat, marinírozott ételeket tudunk vele "feldobni". Bár lassan itt a nyár, de ki ne kóstolta volna a forraltbort illetve a mézeskalácsot, ezen téli finomságok ízvilágát is meghatározza a szegfűszeg...

Díszitsünk okosan... Édeskömény

|

Édeskömény
(Foeniculum vulgare)

A következő kiszemelt növénykénk az édeskömény, melyet még ánizskaporként is ismerhetünk. Több változata is ismert: a közönséges édeskömény termése csípős és kissé édeskés ízű, fűszernek leginkább ezt ajánlanánk. A római édeskömény termése a legédesebb, egyáltalán nem csípős.

Egy kis érdekesség
Mikor a portugálok 1420-as években birtokba vették Madeira szigetét, Joao Gonzales Zarco erről a növényről nevezte el azt az öblöt, ahol később a sziget későbbi fővárosát alapították. Miért is? Ennyire zöldségpárti volt? A magyarázat jóval prózaibb: a növényből készült főzettel kúrálta krónikus szembetegségét.

Gyógyhatásai
Étvágyjavító, szélhajtó és tejszaporító hatású. Kitünően alkalmazható puffadás és a rendszertelen menstruáció kezelésére is.

Hatóanyagok
Az illóolajon kívűl sok fehérje és cukor van benne. Az illóolaj fő összetevője a transzanetol és a kesernyés ízű alfa-fenchon. A fehér ürüm és az ánizs mellett az abszint egyik legfontosabb összetevője.

Hogyan használjuk
Magjait levesekbe és halételekhez. Gumója kitűnő salátának.

Díszítsünk okosan... körömvirág

|
Gondolatébresztőnek egy idézettel szeretnék kezdeni: "A boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság". Milyen igaz. Most mi mégis egy kis időre megszakítjuk kalandozásunkat és megállunk. Egy pillanatra elgondolkodom. Megannyi ételt szolgáltak már fel és soha nem gondolkodtam el azon, hogy mivel lehetne szebbé, és talán még ízletesebbé is tenni a tanyéron található ételt. Ezt a hiányosságot bepótolandó, egy kicsit körüljárom a témát és gondolatébresztőnek (így szombat reggel nemcsak a gondolatokat kell felébreszteni, hanem engem is... de mire jó egy kávé. Apropó kávé... de ne fussunk előre ennyire, mindennek eljön a maga ideje).

Szeretnék bemutatni néhány olyan növényt, aminek a levele, virága szép és még ráadásul ehető is:
Körömvirág
(Calendula officinalis)
Talán nem járok messze az igazságtól, mikor leírom, hogy az egyik leggyakrabban és legtöbbféleképpen felhasznált gyógy- és fűszernövény a körömvirág. Ha valaki jobban utánajár más megnevezései is ismertek. Ilyen a gyűrűvirág, kenyérbélvirág, orvosi körömvirág.
Vállalkozó kedvűek akár kertben is nevelgethetnek ebből az egyszerű, de mégis szép növényből, hiszen gyógyhatása mellett kitűnő természetes kiegészítője lehet a konyhánknak. Az ételeknek sáfrány színt és enyhén csípős ízt ad.
Virágszirmait rizs, hal, húsleves, joghurt, vaj, krémsajt, omlettek, sütemények ízesítésére, színezésére használhatjuk.
Még néhány szó a hatóanyagairól: különféle illóolajokat (izomentont, mentont, karvont, terpinént), karotinoidokat (ezekkel színesítettem most itt a betűket is), flavonoidokat, poliszacharidokat tartalmaz.

Világ konyhái... kalandok a Fűszerházban

|

Nagy útra készülünk. A világ konyháit szeretném bemutatni a felhasznált fűszereken keresztül. Ezen kulináris kalandozásunk első állomása Mexikó lesz...
Kapcsolódó bejegyzések