Tasmán hegyi bors(Tasmannia lanceolata)
A napokban már kapcsolatba kerültem a makadámdióval és így némi késztetést éreztem, hogy alaposabban körüljárjam a témát. Némi keresgetés után rátaláltam néhány érdekes ausztrál fűszerre. A késztetés tettekre sarkalt - alaposan oldalba bökött az a sarok: nyakamba vettem a várost és elindultam megkóstolni ezeket a különleges ízeket. Első ilyen élményem a Tasmán hegyi bors volt.
Jó előre figyelmeztettek, hogy némileg eltér a mi borsunktól, de fittyet hányva ezekre az intésekre, vadul rágcsálni kezdetem egy bors szemet. Semmi. Nem éreztem semmi különlegeset.. de nem tartott sokáig ez az "állapot". Néhány másodperc múlva édeskés ízek kezdtek flörtölni az ízlelőbimbóimmal, majd lassan kimutatta a "foga fehérjét". Minő érdekes társítás:bors és a fehér szín, de tartogatott még más meglepetéseket is ez a fűszer. Az édeskés ízek helyét lassan átvette a bors csípős, de ugyanakkor a harmónikus felhangjai.... No de akkor kicsit beszéljünk magáról a hegyi borsról.A növény Délkelet-Ausztráliában őshonos, 2-10 m magasságot is elérő cserje. Mind a termését, mind pedig a leveleit felhasználhatjuk ízesítésre. A nyár folyamán fehér illetve krémszínű virágok jelennek meg rajta, mígnem ősszel 5-8 mm átmérőjű terméseket hoz. szüretre fel! A növényt Jean Louis Marie Poiret francia botanikus fedezte fel, és 1969-ben A.C. Smith-től kapta a mostani nevét.
Összetevők
Legfontosabb összetevője a Polygodial vegyület, amely több bors fajtában is megtalálható.
Felhasználása
Mindazon túl, hogy kitünű antioxidáns, mi mégis elsősorban ételeink ízesítésére használjuk. Bárány, sertés és vadhúsból készült ételekhez ajánlom.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése