Szegfűbors

Szegfűbors
(Pimenta officinalis)

Ismét az Amerikát felfedező nagy tévedése: A borsot kereső Kolumbusz Kristóf fedezte fel a Karib-szigeteken, és haláláig nem jött rá tévedésére. Első európai importjáról  1601-ből maradtak fent írásos emlékek. A "keresztségben" a Pimienta nevet kapta, mert ez a bors neve spanyolul. Napjainkban néha az angolos "pimento" néven említik, ami számos félreértést szül, mert gyakran hívják így a pimiento paprikafajtát is. Európában használata csak a XVI.-XVII. század fordulójától jellemző. A második világháború előtt sokkal több szegfűborsot termesztettek és használtak, mint napjainkban, de a háború alatt sok fát kivágtak, és ezeket csak részben pótolták. Közeli rokonuk a babér (Pimenta racemosa Mill.).

A növény Nyugat-Indiában, Jamaicában illetve Közép-Amerikában őshonos. Két faját ismerjük: Pimenta officinalis, illetve Pimenta dioica. A termésének (ezt használjuk fűszerként) latin neve Pimentea fructus, magyar népies neve: amomummag, angol fűszer, jamaicai bors, piment. Külön érdekesség, hogy Pimenta acris (Sw.) Lindl termést is használják, sőt ennek a fajnak a kérgét is forgalmazzák szegfűcimet néven.

 

Felhasználása

A termést még zölden leszedik, majd addig szárítják, amíg a benne lévő magvak zörögni nem kezdenek. A szegfűbors kemény, rncos, borsszem méretű (egyes fajoknál borsószem nagyságú is lehet). Mint a legtöbb szárított fűszert, a szegfűborsot is száraz és hűvös helyen érdemes (kell?) tárolni. Íze a borséra emlékeztet, illatában mintegy a szegfűszegé, a szerecsendióé és a fahéjé keveredik. Ráncos héja sötét- vagy vörösesbarna, illata aromás, íze gyengén égető. Illóolajat, gyantát, zsíros olajat tartalmaz.

Csak mérsékelten, más fűszerekkel együtt szabad használni, mert egyes fűszereket kiemel, másokat könnyen elnyomhat. Pácok, szószok, pástétomok, halételek, vagdalt húsok, saláták, sütemények kolbász- és húsáruk, gyógyteák, likőripari termékek illatosítására, ízesítésére. Fűszerkeverékek alkotórésze lehet.

Skandináviában és Németországban heringételekhez, Európa többi országában főleg édességek, befőttek, karácsonyi sütemények ízesítésére használjuk. A forralt borban a szegfűszeg alternatív fűszere. A chutney szószokba és egyes currykbe és a potpourri fűszerkeverékbe is teszik.

Szükség esetén helyettesíthetjük egy rész szerecsendió, 2 rész fahéj és 2 rész szegfűszeg keverékével.

Ízesítenek vele likőröket és más szeszes italokat is – Jamaicában például a rumot. Ez a Benediktiner és a Chartreuse likőr alapanyaga is. Termését a maja indiánok a halottak balzsamozásához használták. Illóolaját illatszerekben alkalmazzák.

(Forrás: Wikipédia)