Kari, karilevél

|
Karilevél
(Murraya koenigii)

Nyilván mindenki ismeri a curry szót. A köztudatban, mint indiai fűszerkeverék él, de honnét is ered ez a szó? Mielőtt egy alapos etimológiai okfejtésbe kezdenénk elárulom: eredetileg két, egymástól független indiai kifejezésből "honosították" a britek. A kari egy elsősorban Dél-Indiában népszerű fűszernövény (Murraya koenigii, régebbi nevén Chalcas koenigii), a Távol-Keleten honos citrusféle cserje, amelynek levelét használják fűszerezésre, Indiában főleg vegetáriánus ételekhez. A karhí pedig édeskés-savanykás szósszal készült nyugat-indiai étel.

A karilevél a Murraya koenigii nevű fafajta levele, amely a dél-indiai konyhában a legfontosabb fűszerek egyike, és megtalálható más délkelet-ázsiai konyhákban is.

Általában a növény friss leveleit használják, amely a dél-indiai piacokon az év bármely szakában kapható. Sajnos itthon be kell érnünk a szárított karilevéllel: az aromája meg sem közelíti a friss levélét, de itthon egyelőre csak szárított formában szerezhető be ez a fűszer, és úgy is csak igen ritkán lehet vele találkozni.

Az utóbbi években a hipermarketekben kapható cserepes fűszernövények között néha felbukkan egy "curry növény" becenévre hallgató palánta, amelynek ezüstfehér levélkéi vannak. Az íze kellemes, de ennek a Helichrysum italicum nevű növénykének sem botanikailag, sem ízhatás szempontjából semmi köze nincsen a valódi karilevélhez. Ha egy karileveles receptet helyettesíteni szeretnél valamivel, próbálkozz inkább néhány másodpercig pirított lepkeszegmag használatával, adj hozzá citromhéjat, és esetleg még egy nagyon kevéske rozmaringot.

Lepkeszegmag

|
Lepkeszegmag
(Trigonella foenum-graecum)

Kissé csapongó módon - péntek lévén - eltérünk az eddig megszokott iránytól és egy hatalmas vállalkozásba kezdünk. Nem igérem, hogy hamar végzünk, de igyekszem a lehető legjobban körüljárni a témát. Gyerekkorom egyik legmeghatározóbb élménye volt, mikor a nagyszüleimnél ebédelhettem: ilyenkor nagymamám megkérdezte -na mit főzzek Nektek? Bár most utólag visszagondolva nem értem mire volt jó ez az egész színjáték, hiszen mi mindig rávágtuk: marhahúslevestsokpalacsintával.. Ő, az arcán sztoikus nyugalommal kivonult a konyhába és belekezdett a számunkra ünnepi étek elkészítése... Nos most joggal kérdezhetnéd kedves Olvasó, hogy hol itt a lepkeszegmag, hol itt a Nagy Vállalkozás Nos a megoldás a húslevesben rejlik. Még mielőtt bárkin is átfutna a szent borzadály (érdekes jelzőhasználat) röviden megmagyaráznám: megfigyeltem, hogy a felnőttek gyakran, sőt szinte mindig valamilyen színes porokkal megszórták az aranyló leves felszínét. Nosza, én is! Gondoltam és az egyik székre állva, nagy nehezen levadásztam egy apró fűszeres üveget. Rajta nagy betűkkel: Curry...
Itt is vagyunk a tárgynál. Mi is az a curry... nálunk a köztudatba, mint fűszerkeverék vonult be. Ezt a keveréket a gyarmatokról hazatelepülő angolok fejlesztették ki, hogy egyfajta tipikus indiai ízt utánozhassanak szárított fűszerek segítségével. Legfőbb alkotóelemei: római kömény, kurkuma, lepkeszegmag, csilipaprika.

Tehát az összetevőknél tartva, mi is az a lepkeszegmag:  lepkeszegmag a görögszéna néven is ismert lucernaféle növény. Már az ókorban is igen elterjedt volt, mint fűszer, mind pedig gyógynövény. A görögök thliz vagy boukeraz, a rómaiak siligua, silicula vagy silicia néven ismerték. A törökök çemen otunak hívják; náluk salátafűszer, pörkölt-őrölt magját néha a török kávéhoz keverik. Az ókori Egyiptomban a füstöléshez és balzsamozáshoz használt fűszerek egyike volt.

A Földközi-tenger vidékén  és Nyugat Ázsiában honos növény, de már az ókorban is termesztették (Marokkóban és Indiában) ezért szinte mindenhol elterjedt. Bár a magyar konyha nem használja , de itthon is termesztik, elsősorban gyógyászati célokkal. Hindí elnevezése maithí; levele a kaszúrí maithí avagy maithí ká szág névre hallgat.



A növény termése sokmagvú, enyhén ívesen hajlott hüvely. A csőrszerű hüvelyek 10-20 cm hosszúak, keskenyek és éretten sárgásbarnák. Minden hüvelyben 12-15 db 4-6 mm hosszú, igen kemény vízben erősen duzzadó mag található. A magok sárgásbarnák, lapítottak. Az egész növény intenzív, aromás illatát a kumarin adja.

Hatóanyagai
A magok illata erős, aromás, keserű, összehúzó, az ánizsra emlékeztet. Magja a következő vegyületeket tartalmazza: 0,38% trigonellint és további alkaloidokat (kolint, gentianint, carpint), 0,18% nikotinsavat, 40-45% poliszaharidot (ebből 30–38% galaktomannán) nyálkát, szaponint, rutint, 6-10% zsíros olajat, 27–30% fehérjét (sok lizin és L-triptofán aminosavval), cserzőanyagot, flavonoidokat (luteolin, orientin, quercetin, vitexin és izovitexin; ásványi anyagokat (kalcium, magnézium, foszfor); mikrotápelemeket (szerves vas, szelén, szilícium; ezek közül Magyarországon a szelén kiemelten fontos); A, B, C és D vitaminokat; pantoténsavat, lecitint, gyantát, phytint.

Na és a lényeg...
A mag nagyon kemény ezért az örlés előtt megpiritják. Ha mi magunk akarjuk otthon pirítani, óvatosak legyünk, mert pirításra a lepkeszegmag keserűsége intenzívebbé válik. Ezért vagy pirítatlanul illetve csak pár pillanatig pirítva érdemes használni, vagy pedig egészen sötétre kell pirítani – ekkor a keserűség ismét megszűnik, és diós-pörköltes íze lesz a magnak.

Egyiptomban és Etiópiában a kenyeret fűszerezik vele, a görögök a nyers vagy főzött magvakat mézzel fogyasztják. Sok vasat tartalmazó csíráit salátába keverik. Nagyobb, zsenge leveleit apróra vágják és frissen, vagy párolva tálalják. Egyiptomban kedvelt étel a tejbe áztatott görögszénamag, de teaként is fogyasztják.
Indiában, a Közel-Keleten népszerű fűszer. Összetört levelét és magját pirítva karis ételek ízesítésére és besűrítésére használják. Szinte minden curryben megtalálható; emellett használják a chutney, a sambhar és az etiópiai berbere fűszerkeverékben is. Színezőanyagként sajtokhoz és egyéb élelmiszerekhez adják.
Gyógyászati értékét az indiai, egyiptomi (arab), görög, kínai népi és tudományos gyógyászatban kiemelkedőnek tartják; ezen országokban általánosan fogyasztják. Közvetlen feldolgozásával számos szabadalmaztatott gyógyszer készül.

Magyarországon kevésbé ismert; államilag minősített Óvári-4 fajtáit szabadalmaztatták. Fő felhasználási területe az állatgyógyászat: főzete szünteti a bélgörcsöt, szélhajtó és húgykőoldó hatású. Lovak takonykórját és hasmenését kezelik vele; az őrleményéből készített péppel a feldagadt testrészeket borogatják. Újabban a humán gyógyászatban is használják a vércukorszint csökkentésére. Vadtakarmánynak is vetik.

Néhány érdekességA görögszénamag javítja a szoptató kismamák tejelválasztását. Természetes szteroidjai kedvezően befolyásolják a menstruációs ciklust. Enyhíti a premenstruációs szindróma tüneteit (PMS), csökkenti a változó kor (menopauza) panaszait, mérsékli a depressziót. Ásványi anyagai és egyéb összetevői segítik a csontritkulás (osteoporosis) megelőzését.

A klasszikus afrodiziákumok közé sorolják: állítólag nemcsak a nemi vágyat serkenti, de fogamzásgátló is. Úgy vélik, emellett serkenti a férfiak hajának növekedését és erősíti a nők méhét.

A magjából készült kenőcsöt már az ókori egyiptomiak is égés elleni gyógyszernek használták. Fájdalomcsillapító hatású; belsőleg alkalmazva csillapítja a köhögést. Jelentős eredményeket értek el vele a TBC és a csontvelőgyulladás gyógyításánál, az epehólyag kezelésénél.

Gyomorfekély, krónikus gyomor- és bélhurut esetén is jó hatású. Gyulladáscsökkentő hatása is van (3-4 kanál megsült trigonella lisztet borecettel kell előkészíteni). Mint szájbetegségek elleni szert is számon tartják, hasonlóan a gyermekláncfűhöz és a füzikéhez. Egyaránt alkalmas belső zavarok gyógyítására, légúti megbetegedések kezelésére. Forrázott magja használható gargalizáló szerként, mandulagyulladásra és torokfájásra, diftériára. Gyomor és bélhurut ellen beöntésre, hasmenés ellenszereként, aranyér és végbélgyulladás esetén gyógyszerként.

(Forrás: Wikipédia)









Fahéj

|

Fahéj

(Cinnamomum verum vagy C. zeylanicum)


Ki ne ismerné a fahéjat, mint fűszert? Természetesen szinte mindenki, hiszen megannyi "formában", ételben és süteményben találkozhatunk vele. Őrölt állapotban mézeskalács, almás lepény, rétes, zsírban sült fánk, rizsételek, tejes ételek, míg egész állapotban kompótok, befőttek, gyümölcslevesek, forralt borok és egyéb italok készítésénél.
A gyógyászatban emésztésserkentő, étvágyjavító, gyomorerősítő hatása miatt használják. A fahéj serkenti az emésztést, és hurutok ellen is kiváló, legalábbis a régi korok orvosai szerint. Talán ezért szerepelt régen a nehezen emészthető ételek sora végén az illatozó fahéjas sütemény. És egy receptet is szeretnék megosztani Veletek: Fahéjas tejes pite (Bougatsa)

Ha már említettük a kompótokat: nagyobbik fiam egy időben ragaszkodott hozzá, hogy az alma héját pucoljuk le Neki, mert ő azt nem eszi. Egyszer vendégségben voltunk és a házigazda megkínálta szeletelt almával - természetesen nem volt meghámozva. Mire ő ezt kifogásolni kezdte volna, de a kedves vendéglátó egy elcsépelt frázissal próbált volna "felülkerekedni": "Abban van a vitamin...!" Hát igen, ez a fahéjra többszöresen is igaz: a "héjában" van a vitamin...


A fahéjfa (Cinnamomum verum vagy C. zeylaicum), népies nevén ceyloni fahéj, cinet, cimet vagy cinnamomi a babérfélék családjába tartozó Cinnamomum növénynemzetség egyik legismertebb faja. Gyakran fahéjnak nevezik a kassziát (Cinnamomum aromaticum vagy C. cassia) is.
A 10–15 méter magasra növő fa fiatal ágainak kérgéből lehántással, majd őrléssel készítik a fahéj néven ismert fűszert. Három fajtáját ismerjük. A legjobb minőségű a ceyloni, majd a kínai és malabári fahéj.


A jóízű, finom illatú fahéj Kínából és Ceylonból származik, ahol egy vadontermő trópusi fa héja adja magát a fűszert.
Ceylon (Srí Lanka) szigetén és a Szunda szigeteken, valamint Kínában vadon előforduló, és termesztett fák ágairól lefejtett sötétbarna színű fűszer (Cinnamomi cortex). Jellemző illatú, édeskés, csípős, kissé fanyar ízű fűszer.
Vágott darabokban, vagy őrölt állapotban kerül forgalomba. Illóolajat, csersavat , gyantát, cukrot, keményítőt és fahéjaldehideket tartalmaz.
A két főbb variáns íze különböző. Az amerikai konyhában népszerű kínai (kasszia) fahéjban a csípős íz dominál, míg az Európában ismertebb ceyloni (zeylanicum) fajta enyhébb, finomabb ízű. Őrletlen állapotban kinézetük is könnyen megkülönböztethető, a ceyloni fahéj vékonyabb (papírszerű), a kínai kb. 1 mm vastag és fás. (Na ebben van a vitamin)


Története

Mintegy 300 éven át harcoltak egymással portugálok, franciák és angolok a fahéj kereskedelmi monopóliumának megszerzéséért. Valóságos fűszerháború dúlt, amely emberáldozatokat is követelt. AFűszer-szigetekről 1522-ben Magellán hajóiból csak egy tért vissza, ám több száz mázsa fűszerrel megrakodva. A hajó kapitánya jutalmul magas rangot és címerhasználati engedélyt kapott. Címerét két fahéjrúd, három szerecsendiót és tizenkét szegfűszeg díszítette.
A fahéjat a 18. század végén hatalmas mennyiségben hozták be Európába. A hollandok valóságos fahéjhegyeket égettek el, hogy megakadályozzák az árának zuhanását, ám az így is hamarosan annyira mérséklődött, hogy már mindenki asztalára jutott belőle.
Mára a fahéj egyáltalán nem drága fűszer – még akkor sem, ha a régi magyar konyhához hűen nemcsak az édes alapú recepteknél, hanem a levesekhez és a sültekhez kínált mártásoknál is használunk belőle egy-egy csipetnyit. Hazánkba a 15. században érkezett el.


(Forrás: Wikipédia)

Tasmán hegyi bors

|
Tasmán hegyi bors
(Tasmannia lanceolata)

A napokban már kapcsolatba kerültem a makadámdióval és így némi késztetést éreztem, hogy alaposabban körüljárjam a témát. Némi keresgetés után rátaláltam néhány érdekes ausztrál fűszerre. A késztetés tettekre sarkalt - alaposan oldalba bökött az a sarok: nyakamba vettem a várost és elindultam megkóstolni ezeket a különleges ízeket. Első ilyen élményem a Tasmán hegyi bors volt.



Jó előre figyelmeztettek, hogy némileg eltér a mi borsunktól, de fittyet hányva ezekre az intésekre, vadul rágcsálni kezdetem egy bors szemet. Semmi. Nem éreztem semmi különlegeset.. de nem tartott sokáig ez az "állapot". Néhány másodperc múlva édeskés ízek kezdtek flörtölni az ízlelőbimbóimmal, majd lassan kimutatta a "foga fehérjét". Minő érdekes társítás:bors és a fehér szín, de tartogatott még más meglepetéseket is ez a fűszer. Az édeskés ízek helyét lassan átvette a bors csípős, de ugyanakkor a harmónikus felhangjai.... No de akkor kicsit beszéljünk magáról a hegyi borsról.

A növény Délkelet-Ausztráliában őshonos, 2-10 m magasságot is elérő cserje. Mind a termését, mind pedig a leveleit felhasználhatjuk ízesítésre. A nyár folyamán fehér illetve krémszínű virágok jelennek meg rajta, mígnem ősszel 5-8 mm átmérőjű terméseket hoz. szüretre fel! A növényt Jean Louis Marie Poiret francia botanikus fedezte fel, és 1969-ben A.C. Smith-től kapta a mostani nevét.

Összetevők
Legfontosabb összetevője a Polygodial vegyület, amely több bors fajtában is megtalálható.

Felhasználása
Mindazon túl, hogy kitünű antioxidáns, mi mégis elsősorban ételeink ízesítésére használjuk. Bárány, sertés és vadhúsból készült ételekhez ajánlom.

Makadámdió

|
Makadámdió
(Macadamia integrifolia)

A napokban olvastam a bufe.blog.hu oldalon egy fantasztikus receptet: Chilis, narancsos krém makadámdióval. Első reakcióm természetesen pavlovi volt... , de miután túltettem magam ezen a kezdeti "megrázkódtatáson" (ezt itt bóknak kérem venni - sicc) szöget (mondhatni szegfűszeget, csakhogy ki ne lépjek ebből a fűszeres kontextusból) ütött a fejembe egy gondolat. Miért is ne írhatnék néhány sort a makadámdióról - nem mintha bárki is kényszerítene. Ha szegény Mac Adam sejtette volna, hogy még egy dió is fogja a nevét őrizni... na de kanyarodjunk vissza az eredeti elképzelésünkhöz és vegyük górcső alá ezt a finomságot:

Több elnevezése is ismert: sima héjú makadámdió, makadámia, ausztrál mogyoró, queenslandi dió, és természetesen mivel egy Ausztráliból származó növény terméséről van szó - és ha a sors úgy hozná, hogy a piacon egy őslakótól kellene vennünk, íme az "eredeti" neve: kindal, kindal. Most, hogy a szókincsünk bővítésével is felvérteztük magunkat. Nézzük is meg, mi ez a makadámdió.

Leginkább a török mogyoróra hasonlít, de annál nagyobb: átmérője átlagosan 2 cm, de néha találkozhatunk 4 cm körülivel is. Ellentétben a nálunk is ismert dióval a magbél nem oszlik gerezdekre. Pirítva fantasztikus az íze, nemhiába az inyencek kedvence. Kereskedelmi forgalomba általában pörkölve kerül. Mivel Ausztráliában őshonos növényről van szó természetesen szárazságtűrű, így a termése is jobban be van "csomagolva" ajánlatos beszerezni hozzá speciális törőt.

Külün kiemelném a dióból sajtolt olajat is. Telítetlen zsírsav tartalma a legmagasabb a növények közt, magasabb mint az extraszűz olivaolajé! A makadámdióból hidegen sajtolt olaj gyulladáspontja is magas: 210 C, így sütéshez is alkalmazhatjuk, de természetesen saláták ízesítésére is kitűnően alkalmas.





Tippek: Szegfűszeg

|

Szegfűszeg - kicsit másképp

Ahogy melegszik az idő, kertünkben - és sajnos ezzel együtt a lakásunkban is megjelennek a kellemetlenkedő szúnyogok, de ne adjuk fel: ha kis zsákokba őrölt szegfűszeget öntünk és a szoba több pontján is elhelyezzük ezeket a kis "csomagokat", az esténként fülünkbe zümmögő "lakótársaink visszavonulót fújnak és menekülőre fogják. Érdemes kipróbálni!

Egy igencsak érdekes felhasználási módjára hívták fel a figyelmemet: a szegfűszeg nagy mennyiségben tartalmaz szegfűszegolajat, melynek az egyik legfontosabb összetevője az eugenol illóolaj. Gyógyászati célokra is használható (Caryophylli floris aetheroleum a "hivatalos" neve), de kanyarodjunk csak vissza az eredeti célunk felé, mielőtt bárkit is megrémítenénk a latin nevek halmozásával. Fogfájásunk enyhíthetjük, ha szegfűolajat dörzsölünk a fájó fogunkra vagy környékére, de ha nincs kéznél szegfűolaj, akkor se kell búslakodni: elég egy szem szegfűszeget elrágcsálni.

A minap olvastam, hogy a hangyák ellen is kitűnően alkalmazhatjuk: elég csak az ablakpárkányra szórni néhány szemet és máris nagy ívben elkerülik otthonunkat (úgy látszik a hangyáknak nem szokott fájni a foga).

Természetesen ételeink ízesítésére használjuk leginkább: sült tésztákat, kompótokat, marinírozott ételeket tudunk vele "feldobni". Bár lassan itt a nyár, de ki ne kóstolta volna a forraltbort illetve a mézeskalácsot, ezen téli finomságok ízvilágát is meghatározza a szegfűszeg...

Mostarda

|

Mostarda

Némi szorongással vegyített kiváncsiságot éreztem mikor elkezdtem a csomagot bontogatni - Nyilas Misi pakkot kapot. A dobozban üvegekben Mostarda. Mi is ez? Mostarda di frutta. Köszönöm, ezzel most alaposabban ki lettem segítve. Egy jellegzetes olasz fűszer, ami általában cukrozott gyümölcsből készül és a mustármagból nyert olajjal ízesítenek. Se nem befőtt se nem mustár. A leghíresebb mostarda Cremona városából származik (Fűszerházunk kinálatából természetesen nem hiányzik), mostarda di Cremona illetve mostarda cremonese.

Hagyományosan főtt húsokhoz szolgálják fel, bollito misto az észak-olasz konyha egyik specialítása. Azonban mindinkább kezd elterjedni a sajtokat kedvelők körében is. Kitünően harmonizál az olasz sajtok ízvilágával. Nosza!

Számos változata ismert

mostarda di Cremona-t gyümölcsből készítik, a mostarda di Mantova-t apró, kicsi savanykás zöldalmából.
Kapcsolódó bejegyzések